Az Oktatási Hivatal szerepe az intézményi értékelési
rendszerben
Az utóbbi évek eseményei alapjaiban
változtatták meg a köznevelési intézmények mindennapjait. Az intézményvezetők
és a pedagógusok munkaköreinek sajátosságai is módosultak a folyamatosan
hatályba lépő törvényi szakaszok révén, így mindkét státusz képviselőitől
nagyfokú rugalmasságot és előrelátó, előre gondolkodó attitűd kialakítását
várják el az új helyzettel megjelenő körülmények.
Közel
három évtizede nem valósulhatott meg hazánkban a tanfelügyeleti külső
értékelési rendszer. Az előző rendszer a szakfelügyeleti ellenőrzésre épült, az
új rendszer viszont általános pedagógiai szempontokat vizsgáló értékelés
formájában körvonalazódik.
A minősítés és ellenőrzés kapcsolatának
kiemelt szerep jutott a minőségfejlesztésben.
Az
intézményi értékelés szempontjai közül az emberi tényezők, a humán faktor került
előtérbe. Az új rendszer sajátossága továbbá, hogy megjelenik a vezető
értékelése és a tanulási folyamatot, a tanuló minden téren megvalósuló segítését
helyezi előtérbe.
Az
előző rendszer hatékony mozzanatait az új rendszer is hasznosítja, ilyen pl.: a
szülők és munkatársak igény- és elégedettségmérése.
Az
új értékelési rendszer koordinálása és menedzselése – tanfelügyeleti mivolta
miatt - az Oktatási Hivatal megbízatása.
Az
Oktatási Hivatal feladatrendszerébe tartozik számos közoktatással és
közneveléssel kapcsolatos feladatkör is. A legfontosabbak közé sorolhatjuk a
mérési-, értékelési feladatok megszervezését, koordinálását, azok eredményeinek
feldolgozását és továbbítását az Országgyűlés felé. Feladatai közé tartozik még
a szakmai ellenőrzések megszervezése és a szakmai segítségnyújtás is, melyek a
pedagógusi tevékenységekre nézve a legnagyobb hatást gyakoroló és kifejtő
momentumok.
A
mai kor hatékony és felkészült intézményeinek kötelessége, mindennapi küzdelmeinek
tevékeny része - választott profiljuknak megfelelően – a ki- és befelé mutató harmonikus,
pozitív összkép kialakítása és megtartása.
Ennek
megmérettetéseképpen intézményi szinten is elkezdődött a szakmai tevékenységek minőségi
biztosítása, hiszen mára minden intézmény rendelkezik valamiféle információval a
felé irányított elvárások minőségéről és mértékéről.
A 2011. évi CXC. a köznevelésről szóló
törvény nem rendelkezik külön az intézmények minőségbiztosításának
irányításáról, azonban az ezt megelőző években elkezdett programok mára
kiegyensúlyozottabbá tették az intézmények helyzetét a köznevelési rendszerben,
ugyanis azok az intézmények, amelyek évekre visszamenőleg rendelkeznek
dokumentált minőségirányítási programmal a jövőben komoly előnyre tehetnek
szert az egyéb intézményekkel szemben, hiszen az előzőleg megkezdett
programokat már csak finomítaniuk kell és további újabb programokba
kapcsolódhatnak be a minőségi szakmai munkájuk biztosítása érdekében.
A zene- és művészeti iskolákban elkezdett
IMIP és Comenius 2000 minőségfejlesztési programok talán a legismertebbek a
minőségirányítási rendszerek közül.
Ezen
speciális profilú intézmények szakmai minőségpolitikája kiemelten fontos
szerepet tölt be a mai kor művészetoktatásában, hiszen – nem kötelező
oktatási-nevelési feladatokat ellátó intézményként működve – folyamatos
erőfeszítésekkel kell biztosítsa a szakmai és humánerőforrások legmagasabb
kvalitások szintjén történő ellátottságát, ezzel garanciát vállalva a
növendékek és szülők felé a megszerzett tudás értékének folyamatos
növekedéséhez.
Természetesen
nem minden művészeti tanszakon alakulhatnak ki ideális feltételek a
minőségirányítási programok teljes körű megvalósításához, ugyanis míg az egyik
művészeti ágban túlképzett pedagógusok oktatnak, a másik ágban előfordulnak
komoly kvalitásbeli hiányosságok.
A
szakmai színvonalbeli különbségek megszüntetése az intézményvezetők legnehezebb
feladatai közé tartoznak. A pedagógusokat az általuk megszerzett oklevelek
egyik részről feljogosítják az adott státuszok betöltésére, másik oldalon
viszont lehetetlen az emberi tulajdonságokat szelektálni az adott munkakörök
betöltésénél, így előfordulhat, hogy művészeti ágak szűnnek meg azért, mert a szülők
és intézmény közötti ideális kapcsolat fenntartásában nem partner az adott
pedagógus. Ezzel a speciális helyzettel az intézmény elveszíti teljes körű
vonzóerejét és ezzel egyetemben a növendékek, szülők és partnerek támogatását
is. A pedagógusstátuszbeli hiányosságok és a támogatók hiánya egyre nagyobb
terheket hárít az amúgy is nehezen előre jutó művészeti iskolákra, így fel kell
kutassa a további működéséhez szükséges forrásokat.
A
Támop 3.1.8 kiemelt projekt az értékelési és minőségirányítási segédeszközök beszerzéséhez,
üzemeltetéséhez nyújt segítséget és a jogszabályokban előírt minőségfejlesztési
elemek egységes rendszerben történő folyamatos működtetését teszi lehetővé.
A 2011. évi CXC. törvény 69. § határozza
meg az országos – az oktatásért felelős miniszter irányításával működő - pedagógus
szakmai ellenőrzési rendszer irányelveit, melynek célja a pedagógus munkájának
külső, egységes kritériumok szerinti ellenőrzése és értékelése a minőség javítása
érdekében folyamatos motiváló légkör/közeg fenntartása.
Ennek
eredményeként minden intézményvezető munkáját – állami és egyéb fenntartó alá
eső intézmény esetében egyaránt – a nevelőtestület és a szülői közösség – a
vezető megbízatásának 2. és 4. évében, személyazonosság feltárására alkalmatlan
módon – kérdőíves felmérés formájában/alapján értékeli.
Az
5 éves ciklus alatt két alkalommal kötelezően csak a szülők és pedagógusok
körében kell elégedettséget mérni, amit a tankerület által kiküldött
kérdőíveken lehet vezetni, feljegyezni.
Ezek
mérési eredményeit a tanfelügyelet vizsgálatra bekéri, az ellenőrzés és
értékelési eredményeit a későbbi elbírálásnál veszi figyelembe.
A
teljes átfogó értékelés megvalósításához a külső értékelők az intézmény belső
értékelési és önértékelési rendszerét és eredményeit is figyelembe veszik,
amelyek több ponton kapcsolódnak az intézmény tevékenységi köreihez. A
pedagógusok teljesítményértékelése, az intézmény belső önértékelése, az
általános iskoláknál az országos kompetencia mérés adatainak nyomon követése, feldolgozása
és beépítése a pedagógus szakmai munka fejlesztésébe, az iskolai szervezet –
tanulók, pedagógusok, szülők, partnerek, támogatók – igény- és
elégedettségmérése, a pedagógus munka irányítása és eredményessége, valamint a
nevelő testület működése mind együtt alkotják az intézményi minőségirányítási
program alapját. Az Oktatási Hivatal tevékenységének legfontosabb mozzanata a
külső és belső értékelési rendszerek szinkronizálása, közös mérési pontok
kijelölése, egységes standardforma kialakítása. A múlt és jövő kapcsolata a
jelenkor minőségfaktorainak biztosításával tehető folyamatossá, így az
intézményi hatékony hagyományok, értékek megőrzése és szintetizálása mellett elengedhetetlen
a megfelelő szakmai támogatás az ideális intézménytípus kialakításához. A
különböző szinteken és mélységekben megvalósított értékelési rendszerek
legfejlettebb változata az IMIP, mert ebben koncentrálódik egy rendszeren belül
minden fontos tartalmi elem.
A
Zene- és Művészeti iskolákban, általánosságban a 2009/2010-es tanévben kezdődött
el a minőségirányítási program kidolgozása az IMIP keretében és a következő
feladatokat végezték el: pedagógus önértékelése, kollégák kölcsönös értékelése,
vezetői önértékelés és fenntartói értékelés a vezetőről.
A nevelőtestület
által jóváhagyott önértékelés dokumentumainak összessége – amely tartalmazza az
intézményi önértékelést, a fenntartói értékelést, a helyszíni ellenőrzés
dokumentumait, az intézményvezető ellenőrzésének értékelőlapját, a korábbi
intézményellenőrzések szakértői összegző dokumentumait, a legutóbbi
törvényességi és hatósági ellenőrzések összegzéseit - biztosítja a minden téren
megfelelően lefedett, objektív mérési eredményeket.
Elsőként
a pedagógusok önértékelése és annak kiértékelése volt a feladat.
Minden, az iskolában
dolgozó pedagógus részt vett ebben a munkában.
A kérdőívek
kiosztása előtt tájékoztatták a kollégákat a minőségbiztosítási program
fontosságáról és kérték tőlük az őszinte, felelősségteljes munkát.
Általánosságban elmondható, hogy pozitívan álltak a feladathoz és
lelkiismeretesen, véleményüket alaposan megfontolva értékeltek. Elemzéseik
eredményeként természetesen az erősségek és a gyengeségek kiszűrése is megtörtént,
melynek tanulságait a jövőben elemzi, egyénileg megbeszéli a szaktanár és az intézményvezető.
Második
lépésben a pedagógusok egymás kölcsönös értékelését végezték el.
Ebben a
szakaszban is elmondható, hogy a kollégák objektívan, reálisan értékeltek,
felelősen álltak a munkához.
Harmadik
lépésben a vezetői önértékelés történt meg, amely lehetővé tette, hogy a vezető
is kritikusan szemlélje tevékenységeit és kijelölje a fejleszteni kívánt
területeket. A negyedik szakaszban a fenntartó értékelte a vezetőt. Az utolsó
két stádium történései a nyilvánosság kizárásával történtek, így arról igen
kevés információ tárult a nevelőtestület szeme elé.
A
2010/2011-es tanévben folytatódott az IMIP minőségirányítási program
szakaszainak elmélyítése, amely szintén több szakaszban valósult meg: pedagógus
értékelése vezetőről, szülői értékelés pedagógusokról, tanulói értékelés
pedagógusokról, összesítés-adatok feldolgozása, vezetői elbeszélgetés a
dolgozókkal egyenként és a tantestület együttes minősítése. A szülői részről is
minden támogatást elnyertek a művészeti iskolák, hiszen magas szinten együttműködve
segítették a program egyes szakaszainak továbblendítését.
A tanulói
oldalon – az életkori sajátosságokból adódóan – nem mindig a legpragmatikusabb megközelítésű
megoldás született a kérdőívek kitöltésénél, így sokszor az adott eredmények
értékelhetetlenné váltak, így az előre meghatározott elvi feltételek nem
valósulhattak meg.
A
művészetoktatási intézmények szakmai célkitűzései a magas színvonalú,
gyermekközpontú oktatás – nevelés, az adott város kulturális életének
színesítése, annak legmagasabb szakmai szinten történő kiszolgálása, a rendezvényeken
való magas színvonalú közreműködés, tartalmas és változatos programok
biztosítása, az egész évet felölelő időbeni hatállyal. Kiemelt tevékenység a
napi kapcsolattartást a szülőkkel, növendékeinkkel és partnerekkel,
támogatókkal, amelyhez minden egyes pedagógus és technikai dolgozó készséges,
segítőkész, udvarias, előzékeny és intelligens magatartásformáinak megjelenésére
egyaránt szükség van, az intézmény kiváló hírnevének megőrzése, a folyamatos növendék
utánpótlás és az intézmény megfelelő vonzóerejének biztosítása érdekében.
A
minőségbiztosítási program folyamatos mérései nagyban segítenek az intézményi
célkitűzések megvalósításában, átláthatóvá és irányíthatóvá teszik a tudatos szakmai
fejlesztést és minden téren összhangban van az országos pedagógus
szakmai ellenőrzési rendszer egészével. A pedagógus szakmai ellenőrzési
rendszer lehetővé teszi a külső értékelés és belső önértékelés szorosabb
kapcsolatának megjelenését. Az értékelési kritériumok, módszerek, eljárások és
eredmények adatainak nyilvános hozzáférhetőségét biztosítja, azon túl, hogy a
köznevelési rendszerben hangsúlyozza az előző minőségirányítási folyamatok
beépülését. A standard köznevelési minőségirányítási rendszerek mellett –
melyek közül a pedagógus szakmai ellenőrzés és az életpályamodell a
legfontosabbak – intézménytípusonként szabadon további minőségfejlesztési
rendszerek is szervezhetők.
Az Oktatási Hivatal közvetlen kapcsolat
az Országgyűlés és az intézmények között, így nemcsak ellenőrzi, értékeli,
segíti a köznevelési feladatokat, hanem motiválja is az intézményvezetőkön
keresztül a pedagógusokat munkájuk egyre magasabb szinten történő elvégzésére,
hogy a jövő generációi is a folytonosan bővülő egyetemes tudásanyag birtokában
nevelkedjenek, mentálisan is felkészüljenek a jövő megpróbáltatásaira, szakmai-
és magánéletük nehézségeinek hatékony és tudatos leküzdésére.
Az új pedagógus
értékelési rendszer legnagyobb feladata – a résztvevők motiválása mellett – a
pedagógus szakmai tevékenységek nívójának garanciális biztosítása a nevelés
külső szereplői felé, amely megerősíti a pedagógusok társadalomban betöltött
pozícióját az általános társadalmi megbecsülés fenntartásával.
Ebben a
folyamatban az Oktatási Hivatal szerepe – tevékenységi köreinek
felhasználásával - a „miért” meghatározása, a pedagógusok szerepe a „hogyan”
kreatív és előrelátó kivitelezése.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár,
Karmester, Zeneszerző
Debrecen, 2014.
Március 11.
