INTERAKTÍV ÉLMÉNY-HÁZHOZSZÁLLÍTÁS 🤩🌟🎤🎹🎷 🎺🎸

INTERAKTÍV ÉLMÉNY-HÁZHOZSZÁLLÍTÁS//OTTHONKONCERT – ONLINEKONCERT Hazánkban elsőként, egyedülállóan otthonába visszük a zenei élményt!...

JAZZ FIVE Translate

2017. január 23., hétfő

Humánerőforrás menedzsment a zeneművészetben



Humánerőforrás menedzsment a zeneművészetben

            Korunk legnagyobb kihívása a szakmai menedzsment HR és PR ágazatának menedzselése, hiszen a változásmenedzsment mellett időről-időre válságmenedzsment-beavatkozásokat is szükséges alkalmazni.
Ezek a beavatkozások jelentősen rontják a vezetők népszerűségét, azonban korszerű és versenyképes HR-fejlesztési megoldásokkal minden program és törekvés sikeressé válhat, így az azokat elindító vezető hosszú távon visszanyerheti népszerűségét, hiszen szervezete számára folyamatos fejlődést és naprakész tudást tud biztosítani, a szakmai státuszok megőrzésével és a szervezeti teljesítmény fokozásával.
Napjainkban a legnagyobb problémák a hatékonyság és a teljesítmény kapcsán merülnek fel, hiszen kevésen vállalják személyesen, hogy önszorgalomból kiterjedt szakmai életművet, kapcsolati hálót, vagy adatbázist hozzanak létre.
Ehhez elengedhetetlen lenne ugyanis a folyamatos, céltudatosan előrelátó és előregondolkodó tervezői-megvalósítói folyamatszervezés, valamint a személyes komfortzóna feláldozása a közös szakmai fejlődés érdekében.
Egy másik jelentős probléma, hogy a tapasztaltabb szakemberek egyik része a tudatosság kizárása mellett tevékenykedik, így nem ismeri életpályája következő fejlődési szintjét, a másik részük szakmai titkokként kezelik saját ismereteiket és tudásukat, ezért nem is mutatnak hajlandóságot a fiatalabb generációk edukálására, a szakmai értékek átadására.
            Az EU egyik alappillére a LLL – élethosszig tartó tanulás – elve, amely a művészszakmában is elengedhetetlen, hiszen a gyors változások követése teszi lehetővé, hogy a magasművészet mindig emberközeli állapotban maradhasson.
Ennek érdekében a közeljövőben szükségessé válik a művészeti sztenderdek rögzítése és tudatosítása, mind az alkalmazott módszerek, mind a felhasznált eszközök tekintetében.
Talán a legelső lépés lehetne egy Művész Akkreditációs Program – MAP, angol nevéből eredően akár egyfajta művészszakember- és program-térképként is funkcionáló adatbázis – kidolgozása, a speciális művész-programok és specialista művész-szakemberek lokális térképével. A legfontosabb programrészek praktikusan a Tervezés – Teljesítés – Minősítés – Értékelés – Akkreditáció folyamatstruktúrában jelennének meg, így az előkészítéstől a címszerzésig minden fontos állomás megjelenik, amelyek ehetővé teszik, hogy a különböző rangú rendezvényekhez megfelelő kategóriában akkreditált művészek szolgáltathassanak, a minőségi szakmai jelenlét fokozásával.
Ez a kezdeményezés a szakmai konfliktusok megelőzését célzó feladatteljesítéssel jár, így segítségével elkerülhetőek a színvonalon aluli műsorszolgáltatások és pozitív versengés alakulhat ki a szakmai fejlődés érdekében.
A pozitív szakmai versengéseket a szakmai vezetők képesek legjobban menedzselni, hiszen szerepeik között a mentori, a leaderi és a menedzseri szerepkörök egyaránt megtalálhatóak.
A legfontosabb feladat az általános megbecsültség - hiánytól szenvedő szervezetek tagjainak önbizalomépítése, amely a teljes szervezeti kultúrára hosszú távú pozitív hatást gyakorol.
A HR folyamatok sajátossága, hogy folyamatos, építő jellegű fejlesztést igényelnek, az emberi erőforrás sajátos képességeire alapuló, teljesítményfüggő célkitűzési-, majd fejlesztési-, karriertervezési- és végül a jutalmazási rendszer fenntartásával.
A szakmai megbecsültség a teljes folyamatban nélkülözhetetlen, szinte a HR menedzsment egyetlen ingyenes folyamat-motivációs forrása.
Amennyiben a szervezeti kultúrán belüli egyéni szerepek az adott feladatkörhöz illeszkedően kerülnek önkéntes vállalásra az adott szervezet fenntartható fejlődés elé néz, hiszen az önállóan vállalt – személyes képességekhez, felelősséggel és hatáskörrel megválasztott – feladatellátási tevékenységek alapvető örömforrásként generálják a sikert.
A művészi tevékenységek folyamatos ellenőrzése, időszakos értékelése és a közönség visszajelzése fontos szegmense a fejlődésnek.
A legpraktikusabb és legkorszerűbb hozzáállás, ha a koncerttermi jelenlét mellett a digitális fórumokon, a videomegosztók globális ”nagyszínpadán” történő megjelenés is kiemelt szerepet kap a közönséghez való eljutás érdekében, így az elismerés és az önbizalom erősítése is meghatározó lesz.
            A legkorszerűbb munkahelyekhez hasonlóan – ahol a munkavállaló saját otthoni környezetén belül végezheti projektmunkáit – a zeneművészek is könnyedén javíthatják munkafeltételeiket, így egy-egy okosotthon kiváló eszközfelszereltsége kiváló eszközeként szolgálhat a művészi projektek steril megalkotásának és sokdimenziós rögzítésének.
            A versenyképességet tovább növeli a nemzetközi pályázatokon történő részvétel és az innovatív fejlesztések kidolgozása a zeneművészetben.
Azontúl, hogy ezek az alkalmak segítik a szervezeti klímafejlesztést, motivált és inspirált atmoszférát teremtenek a zeneművészek részére.
Egy-egy speciális készségeket igénylő projekt, vagy pályázat elindításánál külső szereplők bevonása is lehetséges, amely újfajta szemléletű gondolkodásmód, gazdag inspirációs- és fokozott motivációs erő elsajátítását teszi lehetővé.
Ahogy a személyes elvárások a zeneművészek részéről a szervezetekkel, intézményekkel szemben fokozódnak úgy mérséklődik az ellentételezés gyakorlati értéke.
Zeneművész-elvárások:
-          kiváló hangulat a próbákon, fellépéseken
-          baráti hozzáállás
-          kiszolgálás, segítség, támogatás
-          ingyen reklámozás, népszerűség-növelés
-          nemzetközi hírnév
-          gyors fejlődés és előrejutás kevés befektetett erőforrás mellett
-          személyes érdekek beépítése
-          középszerű teljesítményért is elismerés
-          könnyen teljesíthető feladatok
-          értékszerzés elköteleződés nélkül
-          mobilitás és gyors reagálás fenntartása
-          különleges, kiemelt bánásmód
A lista még további elvárásokkal is könnyedén kiegészíthető, de ezek a legelterjedtebb művészi munkaigények, amelyek ellentételezése gyakran nagyon kevés, szinte csak az elvárható művészi előadásra korlátozódik, tehát a művész így nem igazán válhat vonzó humán-erőforrásossá egyetlen művészi szervezet, vagy intézmény számára sem.
            A klasszikus értelemben vett humánerőforrás ismérvei:
-          kreatív
-          motivált
-          inspirált
-          alkotó
-          előadó
-          mobilis
-          befogadó
-          változáskész
-          fejlődőképes
-          készségesen segítőkész
-          tudatos
-          sikerkereső
-          biztonságkereső
-          kooperatív
-          kapcsolatépítő
-          tisztességes, megbízható
-          őszinte, hiteles
-          informatív
-          edukatív
-          kommunikatív
-          adminisztratív
-          hasznosan sokoldalú
-          globális dimenziójú
-          magasan képzett, művelt
-          korszerűen versenyképes
-          hatékony
-          kiváló szervező, tervező és megvalósító
-          lojális
-          egészséges önbizalommal rendelkezik
-          önálló
Ezek közül a zeneművészetben hasznos HR készség-szükségletek a mai korban a tudatos teljességet követelik meg a művészektől, tehát egy mai művésznek szinte az összes meghatározó tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy fenntartható maradjon a fejlődési ciklusa és megfelelő mértékű – nyilvános megjelenésű - promotálással is alá legyen támasztva munkássága.
A nyilvános megjelenésekben kulcsfontosságú szerepet tölt be a zeneórák nyilvános dokumentálása, legalább HD minőségű audiovizuális anyaggal, hiszen ezeken az alkalmakon mutatható meg a legalkalmasabb formában a készségfejlesztés gyakorlata, maga a tudásmegosztási folyamat.
A zeneművész különleges készsége a tudása magas szintű - adott tér-idő dimenzióban rendezetten megjelenő - szervezettsége, azonban a mai zeneóra tanítási formák korszerűtlenségük okán alkalmatlanok a hatékony tudásátadásra, ezáltal a zeneművész-tanár tartós depresszió- és bezártság-érzetet tapasztalhat.
A zeneóra feszültségei mellett a nyilvános jelenlét folyamatosan változó irányainak követése is komoly terhet ró a zeneművészekre, akik – az egyetemes örök tudást alázatosan tisztelő - hivatásukból adódóan idegenkednek, olykor el is zárkóznak a korszerű irányváltozásoktól, így eleve hátrányból indulnak a versenyszféra szabályaihoz kötődő – jelenlétét fokozó - kulturális és kreatív iparral szemben.
A média világában a PR-folyamatokra alkalmazott népszerű 80% marketing - 20% tartalom modell a művészet-menedzsmentben 90%-10% arányban fokozódott, hiszen a tömegkultúra-terjedés hatásainak, a digitalizációnak, a globalizációnak és a kulturális válságnak köszönhetően megváltoztak a közönségszokások, valamint érezhetően a hétköznapi problémamegoldó gyakorlatban is hasznosuló művészeti formák iránt nőtt az érdeklődés.
Egyes területeken kizárólag ebben az igényelt formában maradhatott fenn a zeneművészi magaskultúra.
            Az otthonokból kikerült magaskultúra szerepe is megváltozott, hiszen magas edukációs-információmegosztó tartalommal kiegészülve vált sikeressé az elmúlt években.
Míg az előző korokban szinte a kötelező dress-code-nak megfelelve volt illendő megjelenni a művészi zenét megszólaltató koncerteken, mára már a műveltebb fogyasztók öltözés közben, feltöltődéshez, vagy csupán háttérszolgáltatásként használják a művészi zenét.
A provinciális jellegű területeken kizárólag a populáris zeneszerzők egy-egy alkotását ismerik az ott élők, azonban elmélyült tudással nem rendelkeznek azokkal kapcsolatban, rosszabb esetben nem is igénylik, vagy esetleg elzárkóznak azok megismerésétől.
A megváltozott – az átlagművészek számára - ismeretlen igények megjelenése kritikus, már néha válságos élethelyzeteket teremt az előadók és alkotók fejlődésében.
Általánosságban elmondható, hogy többségében nem képesek tartani a tempót a versenyképesség területén a vezető szellemű, kiemelkedő szakmai tehetségekkel.
A technikai tudást legmagasabb szinten birtokló művészek mára veszélyforrások közepette folytatják tevékenységeiket, hiszen specialistaként, általában egy módszert, vagy eszköz használatát emelték világszínvonalúra, így a sokoldalú hasznosulás és illeszkedés helyett kizárólag egy adott szegmens számára nyújtanak nélkülözhetetlen ismereteket és pozitív példát. Az infokommunikációs korban azonban a technikai tudás és kondíció megőrzése mellett a menedzselési folyamatok professzionális vezetése is elvárás.
A nem megfelelő szakmai attitűd és a korszerűtlen ismeret- és tudásanyag, valamint a kudarckerülő magatartásformák ragaszkodó birtoklása miatt nagy a művészi fluktuáció, amely elsősorban az alkotó-, másodsorban az előadóművészetet érinti.
A lokáció-, a szakma- és a pályaelhagyás miatt lecsökkent a karizmatikus, közösségüket szolgáló vezetők száma a szakmában.
Még kevesebben hajlandóak tudásukat megosztani szaktársaikkal és a felnövekvő tehetségekkel. Ennek a legfőbb oka, hogy a mára általánossá vált elismertség-hiány nagyfokú megbecsületlenség-érzés által meghatározott érzelmi válságba kényszerítette az egyéb tekintetben kulturális alapszükségleteket biztosító művészeket.
Szerepvállalásaik csökkenésével mérséklődtek a közönség kulturális választási lehetőségei is, így a könnyen és azonnal elérhető tartalommegosztó fórumokhoz fordultak szükségleteik kielégítése érdekében.
Meghatározó lett a szakmai féltékenység kiterjedése a jellemzően kooperatív formában működő művész-szervezeti kultúrákban is. Nemzetközi hírnevű intézmények, együttesek és szervezetek munkamorálja vált válságossá az elmúlt időszakban, hiszen a célközönség fokozatos eltűnésével a közösségi célok is lassan elhomályosultak.
Már nem egyértelműek a katartikus hatások az egyetemes értékek tekintetében, hiszen a meghatározó jelképek helyett globális idolok lettek a közösségi kohézió és tömegtudat formálói.
            A digitális társadalom közönsége már egyedi, populáris kultúra által tömeggyártott ipari jelképeket tekint élete meghatározó motívumának.
A művészek célja, hogy az emberekhez közel maradva magasabb eszmék elsajátítását tegyék lehetővé, amelyek értelmileg, érzelmileg és szellemileg is képesek emelni a különböző személyes és kollektív fejlődési szinteket.
A művészi programok specializálódása és széleskörű - stilisztikai, formai, módszertani és eszközalkalmazási – kiterjedése elősegíti az adott művész célközönséghez történő eljutását.
Ezek a programok tartalmilag a legritkább esetben egyeznek az előadó-, vagy alkotóművész törekvéseivel, viszont nagyközönség előtti gyakori megjelenést és aktív jelenlétet tesz lehetővé számára, amelybe beletartozik a tudatosan megtervezett és megvalósított digitális és virtuális tartalom-megjelenés és információmegosztás is.
            A mai kor tehetségei már tudatosan kell, hogy felépítsék életpályájukat, amelyekhez elengedhetetlenül szükséges a professzionális tehetségmenedzselés.
A különböző tehetségmodellek eltérő látásmód szerint tekintenek a tehetségek szerepköreire, így a modelleket felépítő feltételek és tényezők is változóak a megközelítés szerint.
A művészek tehetségekre – azon túl, hogy az általános tehetségmodellek minden feltétele igaz rájuk - sajátságos tehetségmodell vonatkozik, hiszen az átlagtehetségektől eltérően magasabb kulturális és társadalmi szerepvállalással rendelkeznek, már a kori életszakaszokban is.






Általánosan elterjedt Tehetségmodellek:
-          Mönks–Renzulli-féle tehetségmodell (1992)
1.      Iskola, 2. Társak, 3. Család
Tehetség= Motiváció, Kreativitás, Kivételes képességek

-          Czeizel Endre 2 × 4 + 1 faktoros talentummodellje (1997)
1. Család, 2. Iskola, 3. Kortárscsoport, 4. Társadalom +1 Sors
Tehetség= Motiváció, Kreativitás, Specifikus képességek, Általános értelmesség

Domokos – Művésztehetség-modell (2017) - Tenyéralak

1.      Tehetségkészség (gyakorlati tapasztalat) – begyakorlott legyen, ne csak információ szintű, TEHETSÉGAZONOSÍTÁS szintje
2.      Nevelés (műveltség-, ismeret- és tudásszint) – értelmileg átlagos, érzelmileg elmélyült és szellemileg magas fokú legyen, TEHETSÉGGONDOZÁS szintje
3.      Elismertség (általános megbecsültség) – egyensúlyban legyen, tehát ne alul-, vagy túlértékelt, TEHETSÉGMENTORÁLÁS szintje
4.      Hasznosulás (gyakorlati illeszkedés) – hétköznapi, emberközpontú haszna legyen, TEHETSÉGMENEDZSELÉS szintje
5.      Tér-idő (környezeti kiterjedések) – megfelelő legyen, jó időszakban, jó lokációban, TEHETSÉGKÖVETÉS szintje
A tehetségkészség, tehát a gyakorlati tapasztalat az első olyan tényező, amely a korszerű tehetségazonosítást megkönnyíti, hiszen abban az esetben, ha a gyakorlat hiánya miatt egy tehetség rejtve marad a nyilvánosság elől képtelen lesz bekerülni a meghatározó szakmai támogató körökbe.
Ahhoz, hogy egy tehetség gyakorlatot szerezhessen, először ismereteit kell, hogy tudássá rendezze. A begyakorlott tudás lényege, hogy a megszerzett információkat megfelelő időben és helyen koncentrálva, láthatóan juttassa érvényesüléshez a tehetség.
A tehetségkészség tehát a Tehetségazonosítás szintjén segíti a tehetség-megjelenést.
A nevelés a második tényező a tehetség megjelenéséhez.
Az otthonról származó általános műveltség-, az elmélyített ismeret- és tudásszint lehetővé teszi az értelmileg átlagos, érzelmileg elmélyült és szellemileg magas fokú tehetség fogyasztói társadalomba történő beilleszkedését, aki az általános normákhoz, a szakmai és a digitális társadalomkulturális szabályokhoz a fegyelmezett igazodás révén juthat csak erkölcsileg és etikailag is magas szintre.
A nevelés tehát kulcsfontosságú a Tehetséggondozás szintű tehetség-megjelenéshez.
Az elismertség, az általános megbecsültség a harmadik tényező a tehetség kibontakozásában. Annál a tehetségnél, akinél a megbecsültségi szint egyensúlyban van, tehát nem alul-, vagy túlértékeltek a tevékenységei, pozitív hatású megerősítést nyer, hogy tehetségét nyilvánosan újra és újra merje felvállalni.
Ehhez a legegyszerűbb út, ha a művésztanár a Tehetségmentorálás szinten támogatja a tehetség-megjelenést.
A hasznosulás, a gyakorlati illeszkedés a negyedik tényező, amely feltétele, hogy a tehetség tevékenységeinek hétköznapi, gyakorlati emberközpontú haszna legyen.
Maga a hasznosulás tudata is óriási motivációs erőt biztosít a tehetség számára hasznos tevékenységeinek kialakításához, fenntartásához és továbbfejlesztéséhez.
Ehhez szükséges, hogy a tehetség önállóan találja meg a szerepeit és ne külső ösztönző- vagy kényszertényező által váljon alkalmassá arra.
A hasznosulás tehát a Tehetségmenedzselés szintjén teszi lehetővé a tehetség-megjelenést.
A tér-idő az ötödik tényező a tehetség szerepeinek, tevékenységeinek tudatosításában. A környezeti kiterjedések meghatározóak a tehetségfolyamatokban, hiszen a kronológ-időszakbeli és lokálisan is megfelelő kiterjedési sajátosságok teszik alkalmassá a tehetséget a nyilvános megjelenésre és a láthatósági képesség fejlesztésére.
A tér-idő dimenzió ezért a Tehetségkövetés szintjén segíti a tehetség-megjelenést.

Amint ez az 5 alapfeltétel a megfelelő tehetségmenedzselési szinttel párosulva teljesül a jellemzően kreatív tehetségek nyilvánosan láthatóvá válnak és aktívak tudnak maradni, a hétköznapi tudatállapotból kilépve, önállóan is képesek lesznek alkotni.
Azonban amint egyik tényező is háttérbe szorul a tehetség már nem lesz képes nyilvánosan megmutatkozni, így nagy a veszélye, hogy tehetségfolyamatai örökre rejtve maradhatnak, ami a mai kor korlátlan digitális megjelenési formáit tekintve életszinten válhat tragikussá.
A tehetség-életpályafejlesztés korunkban a sokoldalúság (multifunkcionalitás) és a problémamegoldó (dilemma-döntés) - készség statikus startpillérei segítségével válik egyfajta tehetség-rakétaindító rendszerré, amely biztosítja a tehetség gyors, magas-dimenzionális kiemelkedését, az átlagostól való elrugaszkodását.
Ahhoz, hogy egy tehetség megfelelő minőségben legyen képes értéket teremteni, elengedhetetlen a tradicionális és a korszerű elvárások teljesítése, tehát egy szakmán belül minden gyakorlati feladatellátáshoz szükséges tudással és tapasztalattal rendelkeznie kell.
A legtöbb hiányosságot és sikertelenséget a klasszikus ismeretektől és az egyetemes tudástól való teljes elszakadás okozza, hiszen a régi, sikeres hagyományok és formák lerombolása állandó veszélyhelyzetet teremt a sikerkereső fejlődési ciklusokban.
Az építő jellegű, de korszerű és átfogó tapasztalatokra épülő, értékteremtő fejlődés alapja tehát az SDCA ciklus-követő, továbbfejlesztő értékmegőrzés.
            A versenyszféra sztenderdjeit a kreatív folyamatokra alkalmazva erőteljes és hosszútávú sikerhatás érhető el, amely a leggyakrabban látens szakmai megbecsülésben nyilvánul meg.  A vezető művészek sikerein felbuzdulva az általános szorgalomhiánnyal küzdő átlagművészek részt elvenni, de sosem részt venni szándékoznak a sikerig vezető kemény és kitartó munkában és valójában át sem látják, hogy milyen folyamatrészek szükségesek a következő célállomás eléréséig.
Természetesen minden egyes megtett célállomás, megszerzett siker – az azt követő fokozott figyelemjelenlét és érdeklődéstöbblet-megnövekedés miatt - megfelelő védelmet követel, hiszen nem megengedhető, hogy a küzdelemre képtelen szereplők ingyen férjenek hozzá mások értékes sikeréhez és az ahhoz tartozó megbecsüléshez.
Az IQ-EQ-SQ szigorú szabályrendszerét - meg nem értett módon és népszerűtlenül is – követő és betartó szolgálóvezető művészek ennél fogva nem rendelkeznek hatalmas baráti körrel, azonban szakmai támogató kapcsolati hálójuk jelentősen kiterjedtté válik már rövid idő alatt, sikerkereső attitűdjük miatt.
Az esetükben jól megfigyelhető tudatosság az erkölcsileg helyes döntésekkel és a tisztességgel társulva végtelen garanciát biztosít és erőtöbbletet számukra a folyamatos sikerességért és megbecsültségért folytatott küzdelemben, amely lehetővé teszi, hogy a kiemelkedő tehetségű, fokozott szerepvállalással rendelkező szolgáló-vezető zeneművészek koruk globális dimenziójú példává válhassanak.


Kiemelt szakmai célok és elvárások:
-          Szakmai minőségbiztosítási sztenderd kritikus és érvényes alkalmazása
-          Szakmai (közönségigényeket és művészszükségleteket) támogató közeg kialakítása
-          Szakmai tisztesség és megbecsülés általános kiterjesztése
-          Szakmai hitelesség és értékközvetítés széleskörű tudatosítása
-          Szakmai lehetőségbiztosítás a versenyképes, innovatív fejlődés érdekében



Debrecen, 2017. Január 1.
Domokos János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,
Szakvizsgázott pedagógus, Közoktatási vezető,
     a Művészi Zene Kör tehetségmenedzselő szervezet vezetője