Az Alapfokú Művészeti Iskola vizsgaszervezési feladatai és tapasztalatai

Az Alapfokú Művészeti Iskola vizsgaszervezési feladatai és tapasztalatai

Az általános iskolai beiskolázásra jótékony hatást gyakorol a művészeti iskola tanszakainak működése, hiszen akár személyes kapcsolat hiányában is komoly tanulói bevonzó-erővel bír. Az általános iskolai vezetés komoly erőfeszítéseket tesz a mai kornak megfelelő ideális intézmény fenntartására, amelyben nagy szerep jut a művészeti iskola városi megnyilvánulásainak, szerepléseinek. A városi és támogatói művelődési és művészeti igények magas szintű kiszolgálása hozzájárul az intézményről kialakított pozitív kép megőrzéséhez.

A beiskolázás alkalmával az általános iskola kiválasztása a művészeti tagozatok működése és vonzóereje miatt történik, hiszen a szülők az előzőleg tehetségesnek bizonyult gyermekük részére – képességeiknek és érdeklődési körüknek megfelelően – belső jelentkezési és kiválasztási rendszerben megjelölhetik a számukra megfelelő művészeti képzést.

A művészeti iskola a gyermekvédelmi kedvezményben részesülők számára ingyenes tanulási lehetőséget tud biztosítani, a minősítési eljáráson elért magas pontszámnak köszönhetően a többi növendék is jelentős kedvezményben részesülve tudja igénybe venni a művészeti iskola szolgáltatásait.

            A helyi viszonyok úgy alakították, hogy kisváros létének ellenére zene- és művészeti iskolát egyaránt fenntart a tankerület. A két iskolatípus funkciójának megfelelően vonzza be a növendékeket és a szülők is ennek megfelelően tudják kiválasztani a gyermeküknek megfelelő képzést, így a két intézmény között arányaiban kevés érdekütközés tapasztalható.

A zeneiskola hivatott a növendékeket az országos szakmai versenyekre, megmérettetésekre felkészíteni, a művészeti iskola pedig inkább a gyermek- és emberközpontú nevelésre fekteti a hangsúlyt. A zeneiskola intézménye csak a zenei nevelésre fókuszált, így mára hátrányba került a művészeti iskolával szemben, ahol a művészeti képzés legfőbb három alappillére megtalálható, a zene, a tánc és a képzőművészetek – esetleg dráma - is.

A hátrány ott mutatkozik meg igazán, hogy a zeneiskola kisebb össz-növendéklétszámához mérten kevesebb támogatói kapcsolat megszerzésére van lehetősége és a működtetési költségeket is egyedül kellett kigazdálkodnia, míg ezeket a művészeti iskolánál az általános iskola vállalta és praktikusan a művészeti elfoglaltságok a délutánra megüresedett általános iskolai termekben zajlanak.

Művészeti iskolánk zeneművészet, táncművészet, képzőművészetek és dráma tagozatokra oszlik, így a tanulók is szélesebb szülői és egzisztenciális rétegből kerülhetnek ki. A művészeti iskolában a tehetség emberközpontú kibontakoztatására és a művészeti képességek más szakmákban való kamatoztatására fókuszál a zenei nevelés.

Az intézménynek időről-időre lehetősége nyílik - minden tagozat bevonásával történő változatos, nagyobb közönségrétegeket bevonzó - rendszeres jótékonysági rendezvények megszervezésére és lebonyolítására. Karitatív tevékenységei révén központi helyet foglal el az adott város életében és rendszeres megkereséseket, felkéréseket tud fogadni és teljesíteni. Emellett a művelődési házakkal és bölcsődékkel, óvodákkal közreműködve köznevelési és közművelődési feladatokat is ellát a hangszer-, vagy táncbemutató és népművészeti termékeket – produkciókat, alkotásokat - létrehozó rendezvényeken keresztül, ahol minden művészeti tagozat megfelelően képviselteti tudja magát.

A művészeti tagozatok kisebb tanszakokra bomlanak, pl.: zeneművészet: fúvós, ütős, akkordikus (gitár), táncművészet: nép-, társas-, moderntánc, képzőművészet: festészet, grafika, tűzzománc, fotó-video, színművészet, bábművészet ág: színjáték és bábjáték tanszak.

A zeneművészeti tárgyakat elméleti és gyakorlati ismeretek szerint osztályozva - csoportos és egyéni feladatok feldolgozási gyakorlata szerint – több művésztanár oktatja, külön a választott hangszeres főtárgyat és külön a kötelező elméleti tárgyat, a szolfézst.

A kötelező tárgyakon kívül korrepetíciós (zongorakíséretes próba), kamarazene (egy tanszakon belül kisebb csoportok együttjátéka) és zenekar (minden tanszak megfelelő tudású növendékeinek összjátéka) tárgyak tanórai részvételével gazdagíthatják ismereteiket, tudásukat a növendékek, melynek megfelelő értékfaktor-tényezőjű ismeretanyagok átadását a legmagasabb szintű, egyénenként több diplomával rendelkező művésztanárok garantálják.

Ez a szerkezeti modell – a közismereti nevelésből teljes mértékben hiányzó, elmélet és gyakorlat szorosan egymásra épülő egységét hasznosító, értékközvetítő módszer - teszi lehetővé a zenei nevelés legmagasabb hatásfokú kibontakozását, valamint  a zenei tananyag legelmélyültebb elsajátítását a növendékek részéről, ami hosszú ideje világnagyhatalommá emelte a magyar zeneoktatás révén hazánkat, hiszen a világ legelismertebb zenekarainak szólamvezető művészei, zeneszerzői, szólistái, énekesei és legkarizmatikusabb tanárai mind a magyar zeneoktatási rendszerben szerezték meg a világviszonylatban legelismertebb, legértékesebb tudást, gyermekkoruktól kezdve tudatosan képezve és fejlesztve önmagukat.

A rendszer hatékonyságának erénye, hogy képviselői – más, erősebb gazdasággal rendelkező országokkal ellentétben - birtokában vannak a tudásnak, hogyan lehet anyagi támogatás nélkül is kibontakoztatni a tehetségeket és sikerre vinni karrierjüket, szinte a semmiből hatalmas értékeket teremtve, kiváló példaként szolgálva a felnövekvő nemzedékeknek mentális értékeik kamatoztatására.

            Az évszázados hagyományok tisztelete a vizsgáztatási és számonkérési hagyományok megőrzését is megkövetelik a művészeti nevelés képviselőitől.

A legtöbb esetben a – már korai gyermekkorban megjelenő - szigorú elvárások és szabályrendszerek komoly eredményeket hoztak hazánk művészeinek külföldi megmérettetéseinek alkalmaikor, így őrizhette meg hazánk zenei nagyhatalmi pozícióját is a XIX. Század vége óta. Közép-Európa szívében elterülő országként – kicsiny méretei ellenére – minden nép- és alkotóművészeti irányzat hatása érezhetően érvényesül és hazánk művészei a többi nemzet művészeti értékeire nyitottan, érzékenyen, be- és elfogadóan reagálnak.

            Az új nemzedékek megjelenésével és az infó-kommunikációs korszak forradalmian gyors ütemű fejlődésével megváltoztak a társadalmi elvárások, amire a művészetoktatás csak megkésve tudott reagálni az utóbbi években.

A művészetekre és a tanulmányokra üzleti és befektetési szempontok szerint tekintő erős gazdaságú világnemzetek pénzügyi szempontok – és a versenyszféra szabályai - szerint diktálták a fejlődés ütemét és ennek a rendszernek rendelték alá nemzeteik felnövekvő generációinak képzését és értékelését is.

Hazánkban nagyon kevés lehetőség van támogatói és partneri kapcsolatok megszerzésére.

A csekély befektetői szféra anyagi támogatását a nemzetközi érdekeket felsorakoztató, kevés befektetés mellett óriási haszonnal kecsegtető élsport és az előadóművészi elit szerezte meg magának. A sportágak közül a legnagyobb mértékben a labdarúgás és kisebb mértékben a kézilabda szektor osztozik a folyamatos támogatásban, a többi sportág képviselői engedmények és kompromisszumok révén tudják megtartani a szülői, illetve szülői hátterű céges partnereket.

Az előadóművészeteken belül is megfigyelhető ez a monoperspektivikus fókuszálás, ahol kizárólag csak a zeneművészekre koncentrálódik az invesztációs szándék.

Az utóbbi évtizedekben hazánk élvonalbeli előadó-szólistái és zenekarai világszerte nívós támogatókra leltek a kitűnő kommunikációs készségeik és hatékony alkalmazkodóképességük, rugalmasságuk révén.

A megváltozott igényekre való reagálás és azokhoz való alkalmazkodás a vizsgáztatási módszerekben egyáltalán nem, vagy szerencsés esetben is csak alig mutatkozik meg.

A világon mindenhol elfogadott fejlesztési, képzési normák eddig még nem standardizálódtak a hazai vizsgarendszerekben, hiszen a vizsgamódszerek az évszázados hagyományokhoz alkalmazkodnak és mereven ragaszkodnak is azokhoz.

A művészeti iskola legfontosabb célja a művészetek megszerettetése a felnövekvő generációkkal és a tanórákon szerzett tudás aktív alkalmazása, értékrendszerében megmutatkozó többletfaktorainak kamatoztatása az élet más területein.

A mai infó-kommunikációs generációk – az előző generációkhoz képest megváltozott, átalakult - képességeihez mérten a művészeti iskola követelményrendszerének – a korszerűséget szem előtt tartva – napjaink lendületesen fejlődő szakmai sajátosságaihoz, elvárásaihoz igazodva, hatékony javulásra, változásra van szüksége.

Mint minden megmérettetési és számonkérési eseményen a művészeti vizsgaalkalmakkor is feszült hatást gyakorol a résztvevőkre az adott szituáció.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ún. vizsgadrukk, a vizsgaszituáció nem a leghatékonyabb módon teremti meg az ideális atmoszférát és rosszul teljesítenek a növendékek a vizsgaalkalmakkor, ezért esetenként szükség van a félévzárás szempontjából jelentéktelenebb vizsgák kiváltására és más módokon való egyszerűbb, hatékonyabb és emberközpontúbb számonkérésre.

Az igények már pedagógus oldalról is megmutatkoznak a vizsgaszituációk és standard vizsgaformák komfortosabb és korszerűbb átalakítására, a módszerek megváltoztatására, a mérési és értékelési eredmények, a szakmai fejlődésben hatékonyabban megvalósult kielemezhetősége és felhasználhatósága érdekében.

Iskolánkban fokozott mértékben hárul feladat a művészeti növendékekre, ugyanis az iskolai rendezvények mellett az év minden időszakában megrendezett városi ünnepeken, megemlékezéseken való részvétel is komoly és összetett feladat számukra, ahol zenei tevékenységeik mellett prózai képességeiket is meg kell mutatni, így részvételeik halmozottan nagy koncentrációt és idegrendszeri terhelés- és állóképességet igényelnek.

A sokoldalú szereplési tevékenységeknek köszönhetően több potenciális alkalom nyílik a féléves vizsgák kiváltására, hiszen egy nagyközönség előtt interpretált produkció mentális- és fizikai igénybevétele mellett a tényleges vizsga csak formaságnak minősül.

A vizsga feladata, hogy felkészítse a növendékeket a színpadi magatartás elsajátítására és az interpretációs tevékenységek magas szintű megvalósítására.

A vizsgákat kiváltó alkalmak így nagyobb érték- és hatásfaktorral bírnak, tehát a növendékek a gyakorlatban tapasztalhatják meg a művészszakma sajátosságait, előadóművészeti tulajdonságait.   

Természetesen az alsóbb évfolyamok növendékei nem rendelkeznek elmélyült és kifinomult színpadi rutinnal, így az ő esetükben lehetőséget kell biztosítani a vizsgakoncerteken való bemutatkozásra, legújabb műsoraik bemutatására a szülők és hozzátartozók előtt.

A fellépések mellett időről-időre lehetőséget biztosítunk a növendékeknek elméleti tudásuk elmélyítésére, felfrissítésére.

A közösségi napokon és az iskola névadójának tiszteletére megszervezett rendezvényhéten a művészeti tanszakok vetélkedőket, interaktív teszteket szerveznek a növendékek és baráti köreik részére, ahol csapatokba szerveződve közösen dolgozzák fel az elméleti és gyakorlati követelményeket.

Az elméleti tantárgyak keretein belül megszervezett szolfézsvizsga, szolfézsverseny és népdaléneklési verseny - a szervezők szándékai szerint – a nehezebben feldolgozható elméleti tananyag növendékekhez közelebb juttatására hivatott létrejönni.

Ezeken az alkalmakon egyénileg és csoportosan is lehetőség nyílik az elméleti anyagrészek feladatainak hatékonyabb, könnyedebb és játékosabb feldolgozására.

A különböző vetélkedőkön megvalósult írásbeli, vagy interaktív tesztek - önállóan és csoportosan feldolgozott anyagai - jótékony hatással vannak a művészeti növendékek fejlődésére és nagyobb sikerélmény megszerzésének élményében részesülhettek.

A félévi és évvégi vizsgák feszült atmoszférája –ezzel szemben - a legtöbb növendéknél lámpalázas állapotot eredményez, így komoly teljesítményromlással számolhatunk a meghallgatásokkor, azonban az előadóművészi pályára készülő növendékeknél már szükségessé válik a vizsgán való megmérettetés idegrendszerre gyakorolt sajátosságainak, pozitív tulajdonságainak hasznosítása, hiszen a későbbi szakmai életükben a nagyközönség előtt kell óriási érzelmi és audiovizuális hatást elérniük – érzelmeik legnagyobb mértékű kifejezésével és közvetítésével - az eddig elsajátított készségek legmagasabb szintű alkalmazásával.

Gyakorolniuk kell, hogyan lehet a lehető legkisebbre csökkenteni a hibák lehetőségét, szabályozva milyen és mekkora mennyiségű táplálékot visz be az előadás napján –és azt megelőzően - a szervezetébe - a szilárd és folyékony táplálék arányára ügyelve tudatosan használva a táplálék szervezetre gyakorolt hatásait -, ügyelnie kell, milyen öltözéket választ és a napi rutin és szakmai szokások szintetizálásával hogyan hozhatja ki a legmagasabb teljesítményt az adott körülményekhez képest. Ezzel a komplex tevékenységi- és magatartásformával a legkevesebb lehetőséget biztosíthatjuk a hibák előfordulására.

A produkciók közben keletkezett hibák folyamatos feltárása és kommunikálása a kollegák, növendékek és szülők – és kompetens külső személyek - felé a folyamatos fejlődés nyomon követésének és minőségi biztosításának záloga.

A féléveket lezáró alkalmakkor a városi elöljárók, az intézményvezetés, a szülők, a hozzátartozók és az ismerősök előtt bemutatott – több tagozat és tanszak műsorát szintetizáló - közös produkciók meghallgatása után együtt ünnepelve, beszélgetve, közös díszétkezéssel koronázzák meg a félévzárást.

Az ilyen étkezéseken való részvétel a növendékektől is megköveteli a kulturált társasági magatartásformák és étkezési szokások - legalább alapműveltségi szinten történő - használatát. A művészeti iskola növendékei az alapműveltségen felül – a magasabb szintű elvárásokhoz igazodva - magasan képzett és a művészetekhez méltó viselkedési formák tudatos használatáról tesznek tanúbizonyságot.

Az előadóművészi attitűd és a művészeti tevékenységekből merített önbizalom és önfegyelem a mindennapokban is megjelenik a képviselői viselkedésében, megjelenésében. 

A növendékeken is erősen megfigyelhető a művésztanárok által képviselt példamutató magatartási és megjelenés, megnyilatkozási formák hatékony és gyors rögzülése viselkedésükben, így évek alatt komplex, egészséges személyiség alakulhat ki a kiváló példák hatására.

A művésztanárok jelenléte mentális és kulturális összeköttetésként is szolgál az intézmény és a városvezetés, illetve a támogatók között, hiszen előadóművészi tevékenységeikkel folyamatos elismerést és dicsőséget szolgálnak az intézménynek, ezáltal az intézmény a városi élet keringésében betöltött helyzete is felértékelődik és jelentősen megemelkedik a közösségi presztízse.

A középfokú intézményekkel tartott kapcsolatok során az érettségi megszerzéséhez szükséges kötelező közösségi szolgálatok művészeti iskolában letöltött szolgálatai révén ismét felértékelődik a művészeti iskola közösségi értéke.

Az ötven órás szolgálat alatt a művészeti iskolában tevékenykedő növendékek könnyedén és aktívan, hasznos elfoglaltsággal teljesíthetik társadalmi kötelezettségeiket.

A művészeti előadásokon és koncerteken interpretált produkciók értéke így hatványozódik, hiszen a kulturális érték mellett társadalmi érték is jelentősen megmutatkozik ezekben a tevékenységekben, emellett egy sikeres produkció után a városi nagyobb közösségi vezetők elismeréseit is magukénak tudhatják a növendékek.

A különböző művészeti tagozatok növendékei között is erősen megmutatkozik a szándék és kinyilatkoztatás egymás produkcióinak szakmai elismerésére.

A nagyobb rendezvényeken egymás előadásait kisebb kamaracsoportokban és nagyobb együttesekben szerepelve egészítik ki a művészeti növendékek, így már igen korai fejlődési szakaszban megtapasztalják a közös munka jótékony-hatékony hatásait és a produkciók hatványozott sikerét.

Egy-egy ilyen alkalom egészen óriási tömegeket vonz és mozgat, így interaktív formában is – közös szavalással, közös énekléssel, zenéléssel – változatosabban és különlegesebben tudja szervezni és lebonyolítani rendezvényeit a művészeti iskola.

Az ilyen alkalmakra való felkészítés szintén nem jelenik meg a vizsgametódusok között, így a művésztanárok kreativitására és kifelé pozitív hatást gyakorló kommunikációs készségére hárul a feladat az új feladatok növendékek részére vonzóvá, élvezetessé tételére, a kötelező jelleg mérséklésére, háttérbe szorítására.

            Az félévente, az évente, az alapfokú évfolyamok és a továbbképző évfolyamok elvégzése után kötelezően megszervezett – a hangszertechnikai képességek elsajátítására és az előadói készségek fejlesztésére irányuló - vizsgák, vizsgakoncertek csak néhány - az élet különböző területein megjelenő - feladatkörre készítik fel a növendékeket, azonban a kreatív és új típusú vizsgaszervezési- és lebonyolítási feladatok révén további kompetenciákban is jártasságot szerezhetnek a művészeti növendékek.

A művészeti iskola két előkészítő évfolyama után hat alapfokú évfolyam, majd négy továbbképző évfolyam elvégzése válik szükségessé.

A teljes képzési rendszer értékelési tapasztalatait összevetve az eredmények komplex fejlődési folyamatot ábrázolnak az adott növendék esetében.

A művészeti alapvizsgán és a záróvizsgán megszerzett képesítések magasabb értékfaktorral bírnak a szakmai pályán továbbtanuló növendékek és az élet más területeire orientálódó növendékek esetében is.

Felsőoktatási intézménybe való felvételi esetén a művészeti vizsgák sikeres letételét és az évfolyamok elvégzését igazoló dokumentumok, bizonyítványok és oklevelek birtokában jelentős többletpontokra tesz szert a művészeti iskolában képzett növendék.

A vizsgák tagozatonként és tanszakonként más és más kritériumoknak való megfeleltetés szerint zajlik. Még a zeneművészeti ágban a hangszeres és elméleti képzésben is tapasztalhatunk különbségbeli eltéréseket.

A hangszeres tanszakokon hangszertípusonként – a megszólaltatáshoz, az alapfunkciókhoz és a technikai sajátosságokhoz igazodva – változik a követelményrendszer.  

A művészeti alap- és záróvizsga szabályai szerint a növendék gyakorlati és elméleti vizsgákon kell, hogy részt vegyen.

A gyakorlati vizsga nyilvános – kotta nélkül, szólóban, zongorakísérettel, vagy kamaraegyüttesben interpretált zenei anyagokból álló - vizsgakoncert, ahol a növendék interpretációs készségeinek legmagasabb szinte történt fejlesztéséről ad tanúbizonyságot a publikumnak. Ezt követően – akár más időpontban megszervezve – ismeretlen zenei anyagok első látásra történő lapról olvasási feladatait kell teljesíteni a vizsgázónak.

A gyakorlati vizsga után elméleti szakasz következik, ahol a növendék zárt körben mutatja be hangszeréhez fűződő technikai, kompetenciális, funkcionális, stílusjegybeli és általános elméleti felkészültségét, majd a vizsgabizottság zárt körben értékeli a produkciókat és határozatot hoz a bizonyítvány minősítési értékéről.  

            A főtárgy gyakorlati vizsga stációinak teljesítése után az elméleti vizsgák következnek, írásbeli és szóbeli formában.

Az elméleti vizsga lebonyolítása zártkörű formában zajlik. A szolfézs írásbeli zenei elemek szerint méri fel a növendék tudását, teszt, fogalmazási és dallamírási feladatok formájában. A szolfézs szóbeli vizsga követelményrendszere a megszerzett tudásanyag tudatos verbális használatára koncentrálódik. Az egyes szakkifejezések, általános zenei ismeretek, zenetörténeti tájékozottság, stílus- és formaismeret, népzenei sajátosságok műzenei használata, intonáció és lapról olvasási készség mind szerves egészbe foglalva alkotják meg a növendék tanagyagbeli tudásának komplex képét, amivel – későbbi életébe szervesen rögzülve – érvényesülhet szakmai és emberi kapcsolataiban, tevékenységeiben.

            A művészeti alap- és záróvizsga követelményeit sikeresen teljesítő növendékek oklevelet kapnak a tanulmányaik során elsajátított kompetenciák hatékony használatáról és képességeik magas szintre fejlesztett tudatos alkalmazásáról.

A művészeti képzésben fejlődő növendékek birtokában vannak a tudásnak hogyan kell sikeres produkciókkal, aktív részvétellel szerepelni az egyes tanulmányi versenyeken, pályázatokon, önállóan és csoportosan is kompetensek a feladatok és az információk gyors és hatékony feldolgozásában.

            Művészeti iskolánk növendékei – a feléjük korai gyermekkorban támasztott állandó és fokozott követelmények révén - képesek a magasabb tanulmányi követelményeknek eleget tenni, így tanszakomról is a nagy többség már korai tanulmányi szakaszban választja a gimnáziumi közismereti képzést jövőjének megalapozása érdekében. Ezek a növendékek nem csak a helyi elvárásoknak, hanem a megyeszékhelyen üzemeltetett – állami és úniós szakmai standardeket, normákat és elvárásokat felsorakoztató - középfokú oktatási intézményekben is magas szinten – általában jeles, nemritkán kitűnő  összminősítéssel - teljesítenek.

            A művészeti – és általánosan az alapfokú képzésben – még mindig csekély szerep és idő jut az idegennyelvi felkészítésnek. Iskolánk a sikeres nyelvvizsgát tett tanulóknak visszatéríti a nyelvvizsga és az arra való felkészülés költségeit.

A gyakori külföldi utazások és külföldi kapcsolatok miatt a művészetis növendékek külső kényszer hatására – ugyanis őket válogatták be az iskolánkat külföldön képviselő tanulói delegációba – magasabb szinten kellett idegennyelvi ismereteiket fejlesszék, hogy a külföldi társaikkal – a zene nyelve mellett - élőszóban is kommunikálni tudjanak.

Az erre való felkészítés és a képzési igény egyáltalán nem jelenik meg a művészeti vizsgakövetelményekben, azonban a szakmai nyelv idegen nyelven történő elsajátítására hatalmas szüksége van a művészeti iskola növendékeinek.

A vizsgakövetelmények hiánya miatt nem biztosított a növendékek szakmai nyelvi kommunikációs érvényesülésének minősége.

A másik hiányosság a zenei és művészetekhet kapcsolható szoftverek ismeretének és használatának hiánya. A kreatív kottanotációs tevékenységek révén jelentősen csökkenthető a művészeti iskolák kiadása, ugyanis a kották és a tananayagok digitális formában való szerkesztését és használatát praktikusan teszik lehetővé és csökkenti az alapvetően egyszerűen, általános kottaírási tudással elkészíthető kották megvásárlására, vagy kinyomtatására fordított kiadást. A mai infó-kommunikációs korszak szülötteinek alapvető sajátossága, hogy az informatikai és médiaeszközöket veleszületett képességük szerint – anyanyelvi szinten - kezelik.

A művészeti iskolának így a jövőben, ez irányban is lépéseket kell tenni, hogy a vizsgakövetelmények között – az új generációk igényei és a feléjük támasztott későbbi elvárások képviselete miatt - a szakmai informatikai ismeretek is helyet kaphassanak.

A környezettudatos, takarékos és egészséges életmód, az idegen nyelvek ismerete és az informatikai szükségletek megismerése fontos szempontok a jövő nemzedékeinek hatékony életműködéséi szempontjából. Azonban ahhoz, hogy a saját szakmai életükben sikeresek is maradjanak – az alapműveltségi szinten túl – további műveltségi szintekre kell, hogy fejlődjenek a társadalmi kommunikációs és interpretációs elvárásoknak megfelelően. Ehhez elengedhetetlen segítség a korai gyermekkortól megvalósított művészeti – azon belül is a legnagyobb pozitív mentális és erkölcsi hatást gyakorló zenei – nevelés.

 A művészeti vizsgák nem csak felkészítik a növendékeket a nagy közönség előtt interpretált produkciók magas szintű megvalósítására, hanem megfelelő alapot és önbizalmat nyújtanak a további életszakaszaik nehézségeinek megoldásához. A vidéken hatványozódó mindennapi nehézségek nagy igényt teremtenek a művészeti képzésre, hiszen a zenei élet szépségeinek és jótékony hatásainak ismerete és használata hatékony megoldást nyújtanak a művészeti képzésben részesülők számára az élet nehézségeinek megoldására és újabb nézőpontokat és szemléleteket ismerhetnek meg, sajátíthatnak el a művészeti növendékek.

Az egyre nagyobb mértékben központosuló intézményi rendszerek a művészetoktatásban is nemzetközi teszt-, vizsga- és értékelési rendszerek kialakítását teszik szükségessé ahhoz, hogy az intézmények továbbra is biztosíthassák jövőbeli fennmaradásukat.  A centralizált intézményi rendszerek miatt a vidéki ideális személyes kapcsolatok megszűnni látszanak, így egyre kevesebb ingyenes, vagy kedvezményes lehetőség nyílik majd a megyeszékhelyeken kívül nevelkedő gyermekeknek és vidéken élő embereknek a művészetekkel kapcsolatba kerülni, színházat látogatni, koncertet hallgatni és művészetet tanulni.

Ahhoz, hogy a művészeti iskolák – a szakmai utánpótlás mellett - a jövő aktívan gondolkodó elitjét felnevelhessék, az előzőekben taglalt kritériumokat be kell, hogy tudja építeni a vizsgakövetelmények közé, így amellett, hogy a művészet megtanítja a növendékeket helyesen gondolkodni és magas szinten felhasználni mentális képességeiket, folyamatos képességfejlesztésével felkészítheti őket a modern világ minden téren megújuló és folyamatosan változó elvárásaira.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző

Debrecen, 2014. Március 28.