A művészeti iskola ideális vezetője

A művészeti iskola ideális vezetője

A művészeti iskola mind tanulóit, mind pedagógusait tekintve a vegyes összetételű intézmények közé tartozik. Ahhoz, hogy vezetőjének ideális személyiségét meghatározhassuk, rögzítenünk kell, pontosan milyen kompetenciákra van szüksége az iskolavezetőnek.

Mivel pragmatikusan intellektuális és konvencionálisan gyakorlatias pedagógusokat is szintetizáló intézményről beszélünk, vezetőjének minden tevékenységi kört, szakmai individuumot – a művészeti tanszakok és a közismereti szakok tevékenységeit egyaránt beleértve - egyformán ismernie kell.

Ami az egyik pedagógusnál előny lehet, a másiknál épp hátrányokat okozhat, így a pedagógus munka minden szegmensét jól átlátva, átgondoltan kell irányítsa a vezető.

A művészeti iskolák vezetői általában nem művészeti szakos pedagógusokból kerülnek ki, így a menedzservezetői feladatok ellátása is nehéz feladatnak bizonyul számukra, hiszen a több évtizedes növendékharc – amit a művészeti iskolák évről-évre tapasztalnak – az általános iskolákat eddig nem sújtotta, így ezek nem voltak szükséges kompetenciák a vezetők feladatainál.

A néhány éven belül hirtelen megtapasztalható tanulói létszámcsökkenés az általános iskolákat is érinteni fogja, így további szolgáltatásaikkal kell vonzóvá tenni intézményüket a szülők és leendő tanulók részére. A tanulókkal és szülőkkel való kiegyensúlyozott kapcsolattartás legjobb képviselői a művésztanárok, hiszen ők minden nap találkoznak a növendékekkel és a szülőkkel, így egy pozitív hatású tevékenység közreműködésével kerülhetnek közelebb a tanári- növendéki-szülői nézőpontok és jobb hangulatban egymást készségesen segítve tudják előrelendíteni a tanuló fejlődési szakaszát, könnyedén megoldva ezzel a felbukkanó napi problémák halmazát.

A művésztanárok elbírálásban sokszor a szakma perifériájára szorulnak – a közvélemény szerint csak a legtehetségesebb, kiválogatott növendékeket oktatják- ennek ellenére munkájuk szerepe a lehető legnagyobb felelősségvállalást várja el tőlük - a legszélesebb körű generációs rálátást és ráhatást megtapasztalva, a bölcsődétől egészen felnőtt korig oktatva - a tevékenységeik legnagyobb, példaértékű hatásai miatt. Ezzel egy időben egyre nagyobb feladatok hárulnak a művésztanárokra, főleg a kapcsolattartás és lobbi területén, amely az adott intézmény fennmaradását, épülő jövőjét biztosíthatja.  

Öt éven belül városonként akár több száz tanulói létszám hiányában megmutatkozó demográfiai csökkenést a legtöbb általános iskola – amely eddig nem határozta meg további szolgáltatásainak vonalát, vagy folyton változtatott azon – hátrányosan fogja megszenvedni, az előrelátó és céltudatos, a tehetséggondozó szolgáltatásokat, képzéseket, szakköröket folyamatosan biztosító iskolákhoz képest, hiszen a művészi iskolákhoz hasonló intézmények nagyobb vonzóerő-faktort tudnak biztosítani a tanulók és a szülők számára egyaránt. Erre az időszakra datálódik az intézményvezetők generációváltásai is, hiszen a vezetői átlag életkor elérte a 60 évet, főleg a szakmai/művészvezetők között. Ezek között a szakmai vezetők között viszont – főleg az idősebbeket tekintve – kevés igazi menedzsertípusú karakter található – még kevesebb az igazán karizmatikus, magával ragadó személyiség, akire példaként tekinthet a környezete - így nem tudják az üzleti világ szabályai szerint átlátni intézményük helyzetét. Napjaink történéseinek legnagyobb változásait a 2011.CXC a köznevelésről szóló törvény folyamatosan életbe lépő szakaszainak értelmezése adja, hiszen állami szinten jelent meg az igény a legkiválóbb pedagógus szakemberek megjelenésére, a tanulók maximális szakmai fejlődési feladatainak magas szintű ellátása érdekében. A pedagógus nevelési tevékenységek központjában a tanulói és szülői napi szintű kommunikáció áll, amely biztosítja a megfelelő rálátást az adott tanuló időbeli fejlődési szakaszára. Ezek a megváltozott viszonyok újfajta hozzáállást követelnek az intézményvezetőktől, hiszen – ahogy a tanulók folyamatos generációváltásai is mutatják – újabbnál újabb ismeretek, információk átadásának centrumává válik az iskola.

Az újtípusú vezető erényei között a legfontosabbak közé tartozik a naprakész tudás, céltudatosság, jövőorientáltság, előrelátó gondolkodás, kreativitás, jó problémamegoldó készség.

Ezen kívül rendelkeznie kell kiváló kommunikációs készséggel és kitűnő kapcsolattartási morállal, ami lehetővé teszi, hogy intézménye referenciáit megfelelő marketing tevékenységekkel segítve támogatókat, partnereket nyerjen magának az alá-fölérendeltségi viszonyban épült emberi és szakmai rendszerekben. A megváltozott viszonyok megkövetelik, hogy vezetőként minden irányban naprakész információkkal rendelkezzen, követve az igényeket és ahhoz igazítva a pedagógusképesítéseket. Az előzőekben meghatározott fő tevékenységi körhöz szigorúan ragaszkodva folyamatosan megújítva, – a pedagógus kvalitásokkal egyenes arányban - fejlesztve, új tanszakok, tantárgyak, részlegek megnyitásával teszi lehetővé az intézménytípus megfelelő szakmai besorolását, elősegítve, irányítva - a támogatók szemszögéből tekintve - a pozitív elbírálás utáni könnyebb választást. Ezekkel a lehetőségekkel további bevételekre tehet szert az iskola, vagy annak alapítványa számára úgy, hogy közben a kommunikációs csatornákat felhasználva elégedettségi szintet is mérni tud, egyúttal intézménye kvalitásait is elismerteti.

Erre azért van szükség, mert a művészeti iskolák esetében egy nem kötelező feladatokat ellátó intézmény irányítási feladatait is koordinálni kell és rögzítenie kell a köztudatban iskolája magas szintű szakmai tevékenységeinek pénzügyi oldalon megvalósuló támogatásának megtérülését, a művészeti növendékek az élet más területein alkalmazott értékes tudásának kifizetődését, ezáltal garanciát vállalva a növendékek későbbi szakmai életének sikeres kibontakozására. Szülői és növendék oldalon is tudatosítja és garantálja a művészeti ismeretek szükségességét a későbbi életszakaszokban. Ez nagyon nehéz feladat, hiszen sokszor a szülők nem megfelelő mértékben, vagy egyáltalán nem érdeklődnek gyermekük előmenetelével, jövőjével kapcsolatban, így leginkább az utolsó pillanatokban – az intézmény minden igyekezete ellenére - csak megkésve és passzívan fogadva tájékozódnak a tényekről.                  

A művészeti vezető feladata az is, hogy minden információt a megfelelő időben indítson el és rögzítse a beosztottak feladatait, részvállalási mértéküket az adott információ sikeres célba juttatásának érdekében.  A művészeti képzés – szerkezeténél fogva – a legnagyobb generációs skálát felölelő nevelési forma, hiszen kisgyermek kortól egészen felnőtt korig lehetőség nyílik a növendékek megfelelő színvonalú képzésére, így a művész tanárok felelőssége is nagyobb a közismereti kollegáiknál, mivel az ember intellektusának és személyiségének - mentális és manuális készségeinek - kialakulásának, folyamatos fejlődésének kulcsfontosságú szereplői és irányítói. Vezetőjük motiváló és inspiráló hatása is nagyobb kell legyen, hiszen a művésztanárokat folyamatosan ösztönözni kell alkotói képességeik, kreativitásuk kibontakoztatására, a felnövekvő nemzedékek számára biztosított ismeretanyagok folyamatos bővítésére, művészi értékű produkciók, alkotások interpretálására.

A jó vezető emberi és szakmai oldalon egyaránt példaként szolgál környezete számára, segítőkész a szülőkkel, határozott a tanulókkal, megértő/elfogadó a tanárokkal, ezzel megalapozva pozíciója biztonságát. Gyakran előfordul, hogy a férfi vezető túl engedékeny a női beosztottakkal, a női vezető pedig szeszélyes, kiszámíthatatlan lehet, akit az érzelmei befolyásolnak. Az ilyen nemi identitásbeli jellegzetességeket nagymértékben kerülnie kell a vezetőnek magatartási formáiban, hogy etikai szempontokból is          megkérdőjelezhetetlen legyen személye. Más intézménytípusokkal ellentétben a művészeti vezetőnek magának is kreatívnak kell lennie, hiszen a pénzügyi világ változásai ezt az intézménytípust sújtják legjobban és leggyakrabban. Emiatt folyton új ötletekkel kell biztosítania intézménye jövőjét, ehhez viszont az alkalmazottak jó ötleteire is szüksége van, hogy azokat – a hatékony munkaerő alkalmazás révén – mérlegelve, a saját ötleteivel kiegészítve minden szinten megoldást találjon a felmerülő problémákra és minden fórum érdekeit megfelelően képviselni tudja.

Ez a képesség teszi lehetővé, hogy a változásokra előrelátóan fel tudjon készülni és azokra gyorsan és hatékonyan tudjon reagálni, a piaci és földrajzi viszonyok magas szintű kihasználásával.

A művészeti iskola legfőbb erénye, hogy akár támogatás nélkül is - a semmiből - magas értékfaktorral rendelkező – főleg szellemi – termékeket tud életre hívni.

Ezeket a vezető a korszerű infó-kommunikációs eszközök legmagasabb szintű kihasználásával díjmentesen reklámozni tudja – azt megköveteli a beosztottaktól is -, így keltve szimpátiát az intézmény iránt, a modern üzleti világ szabályai szerint értékessé téve azt.

Az így keletkező – viszonylag kis befektetéssel, időráfordítással megjelenő – funkcionális haszon előrelendíti a „mentális gazdaságot” - a fejekben elérve óriási kapacitás és minőségnövekedést - a szellemi tőke megnövekedésével, amely pénzügyi szempontokból is értékes terméket hoz létre.  

Ez a modell már önfenntartó folyamatokat indít el, hiszen bármelyik momentuma, bármelyik szereplőjével, bármikor könnyedén megismételhető, mely folyamat irányítója a modern világ művészeti iskolájának - minden változásra felkészült - marketing és menedzservezetője lesz.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző

Debrecen, 2014. Február 21.