Gondolatok a Művészeti Iskolák
központosítási szándékáról,
avagy merre forduljon a hajó…
Határozott utasítást kaptam
gondolataim összeszedésére a művészeti iskolákat is utolérő állami
központosítással kapcsolatban. Az előző hónapokban nagyon kevés pontos
információ került birtokunkba ezzel az üggyel kapcsolatban, ezért nem is tudok
teljesen objektív véleményt alkotni ez ügyben. Szemléletben mindenképpen nehéz
lépések előtt áll a rendszer, hiszen a művészetoktatás készül a vidéki kisvasútról
az intercityre átszállni.
A zenepedagógus
körökben terjengő hírek több ponton megegyeztek egymással, azonban a többi
szegmens teljes homályban tárul csak szemünk elé.
Tudható volt
előzőleg, hogy a 2014-es esztendő a művészeti iskolák rendszerének változásait
fogja meghozni és, hogy ez a változás a Pedagógiai szakszolgálatokhoz hasonlóan
megyénként egy alapfokú művészetoktatási központ létrehozásának tervét fogja
tartalmazni.
A köznevelési
törvény szeptemberben hatályba lépett szakasza még mindig nem zárta ki a rendszerből
azokat a kollégákat, akik nem megfelelő szintű, vagy szakos végzettséggel
oktatnak. Novemberre visszakerültek a tantestületbe, mert jobb munkaerő híján
még középfokú végzettséggel is kénytelenek voltak ismét alkalmazni őket, hogy
az időközben beiskolázott növendéktömeget ne kelljen elengedni.
Az év első fele
valószínűleg erre problémára is végleges megoldást fog eredményezni, ami újabb
pedagógus státuszok megszűnését és ezzel egyetemben iskolán belüli kapcsolatok
(iskola-szülő- pedagógus-gyermek viszony károsodásával), tanszakok és
hangszertípusok eltűnését fogja magával hozni.
Ahhoz, hogy még
jobban szemléltessük a problémákat - miszerint egy kulturális multi-központ
létrehozásával az emberi kapcsolatok szintjén strukturális leépülést tapasztalhatunk
- főbb motívumaira kell szednünk a különböző szegmenseket.
A többi
oktató-nevelő tevékenységgel ellentétben a művészetoktatás szervesen
egybefonódik az emberi érzelmekkel, emiatt bármilyen apróbb változtatás az
előzőekben heves indulatokat váltott ki.
Természetesen,
mint minden új rendszernek mindig voltak és lesznek nyertesei. Ezek általában a
megyeszékhelyeken működő zeneiskolák voltak. Sajnos a 2000-s évek elejére már
tapasztalhattuk, hogy támogatók híján nem tudtak csak önerőből és csak zenei
tagozattal fennmaradni ezek az intézmények és 3 fő tevékenységi körben
határozták meg további működésüket (zene, tánc, képzőművészet, esetleg dráma).
5-6 év elteltével már eltűntek a pénzügyi források, így szükségessé vált a
művészeti iskolák átszervezése. Fenntartói oldalról szemlélve akkor a
legkönnyebben fenntartható egy intézmény, ha viszonylag kevés befektetéssel is
hatékonyan tud működni. Sajnos a művészei iskola a legdrágább intézmények közé
tartozik, ezért az állami normatíva mellett térítési és tandíj beszedésére
kényszerítette a vezetőket.
Fontos azonban
megjegyezni, hogy a művészeti iskola a legtöbb kreatív és minden szempontból
értékes termék előállítója, akár kézzelfogható alkotás, akár szellemi termék
formájában jelenjen meg. A nyugati államokban ez az oldala közismert a
művészeti produktumoknak, így könnyebben alkalmazhatják az üzleti világ
szabályait a művészetekre vonatkoztatva is.
A helyi
viszonyok úgy alakították, hogy városunkban két művészetoktatási intézmény is
életképes tudott maradni az évek során.
A továbbiakban
két fő nyomvonala mutatkozik meg az eseményeknek az intézményi központosítás
révén:
1. ha az
összevont intézményeknek a zeneiskola igazgatója lesz a vezetője:
- szakmai és
szakértői szempontokból fejleszti tovább a vezető, ezért gyors fejlődésnek
indul az intézményegység
- több tanteremre
van szükség, amennyiben a többi tanszak is egy egységbe tömörül és az oktatás a
központi épületben folyik tovább, mert az általános iskolák elveszítik
érdekeltségeiket a tantermek biztosítása terén
- a tanulók
bejárását, tanórára való bejutását nem koordinálva továbbra is fennmaradnak a
szülői és tanulói szempontból kedvezőtlen feltételek
2. ha az
összevont intézményeknek az általános iskola igazgatója lesz a vezetője:
- a tankerület
többi művészeti iskola vezetője tagintézmény-vezetői státuszba kerülnek, így az
ő helyettesei státuszainak felszabadulásával költségmegtakarítás eredményezhető
- az általános
iskola keretein és tantermein belül változatlanul zajlik az oktatás, így
jelentős költségmegtakarítás eredményezhető
- a tanulók
bejárását, tanórára való bejutását koordinálva továbbra is fennmaradnak a
szülői és tanulói szempontból kedvező és komfortos feltételek, a folyamatos tanulói
és tanári kontroll mellett, mivel a szakos pedagógus kíséri egyik tanóráról a
másikra a növendékeket
A
területi lefedettség biztosítása is kényes tényező az intézmények tevékenységi
köreiben. Az évek során a beiskolázási harcban komoly érdekütközések jelentek
meg városi szinten az iskolák között. Erre megoldás lehet, hogyha egy közös
megállapodásban rögzíteni tudják az érdekelt felek igényeiket, elvárásaikat
egymás felé és egy jótékony-hatékony közös együttműködés kezdetét veheti a
járási, város és intézményi kulturális igények legmagasabb szinten történő
kiszolgálásának érdekében.
A földrajzilag
legközelebb álló intézményekben az eddigiekhez hasonlóan a területi
fennhatóságú/érdekeltségű intézmény iskolázná be a növendékeket, míg a távoli
iskolákban az előzőleg meghatározottak, vagy a későbbi egyeztetések alapján
lehetne kiszolgálni a közösség kulturális igényeit, akár a tevékenységi
körök/teendők beosztásával is. Nagyobb számú jelentkezés esetén a legköltség-takarékosabb
a pedagógusok kiküldetése a vidéki intézményekbe, főleg az elméleti, vagy csoportos,
de a szakfőtárgyak esetében is. Ez némi extra útiköltség felhalmozódást
eredményez majd, de nem igényli a nagyobb embertömegek mozgatását, így nem okoz
pénzügyi szempontból extra kiadásokat (pl.: másik tanterem fűtése) problémákat
sem.
A
szakmai kvalitások kérdése újabb problémás terület minden tankerületben. A
szolfézs, zongora, gitár és furulya tárgyak oktatása általában nem szakos, vagy
nem megfelelő szintű diplomás pedagógussal kerül megoldásra. Az utóbbi
hangszerek közül a furulyaoktatás hordozza a legtöbb kérdést maga körül, hiszen
mind a fafúvós, mind a rézfúvós hangszereknek kötelező előkészítő hangszere.
Időközben megjelentek a Blockflöte diplomát szerzett pedagógusok, akik rendszerint
külföldön kamatoztatják a magyar iskolarendszerben évtizedeken keresztül
megszerzett tudást. Az egyik helyen túl sok tanár van egy-egy hangszertípusból,
a másik helyen túl kevés. A hiány/divathangszerek oktatói extra kéréseket is
támasztanak a fenntartó felé, hogy ne szűnjenek meg a tankerületben az adott
szakokon történő tanulási lehetőségek. Ez a tantestületen belül feszültségeket
okoz, hiszen az egyik oldalon egy magasan képzett pedagógus nehezen talál
megfelelő állást, a másik oldalon sokszor képzetlenebb kollegája viszont
válogat az állások között.
A
saját intézményünkön belül megállapodtunk a zenész kollegákkal, hogy a
továbbiakban is vállaljuk az egész státusznyi növendéket befogadó tanszak teljes
körű menedzselését, a kötelező 22 tanórai elfoglaltság mellet további heti 4
órában külön foglalkozásokat biztosítunk a növendékeknek továbbra is.
A legjobban
képzett tanárok tudását a legmagasabb szakmai elvárásoknak megfelelő
tevékenységekkel szeretnénk kamatoztatni, így az egyéni és intézményi közös
érdekeknek megfelelve a trombita tanszak beindítását javasoljuk, mivel az
előzetes igényfelmérések, az intézményvezetői támogatások és a folyamatos
szülői kérések - miszerint fiúk és lányok egyaránt szívesen választanák főtárgy
hangszerüknek a trombitát - igazolták életképességét. Az azonos hangszerre való
beiskolázás nem okozhat érdekütközést, hiszen az egyéni beiskolázási módszerek
révén mindkét iskolatípusnak – eltérő erényeiknek és értékeiknek köszönhetően
különböző szülői- és növendékérdeklődési körből adódóan – eltérően kialakult
bevonzó ereje van. A városban egyedül, egyetemi szintű trombita-művésztanári
oklevéllel rendelkezve, szándékomban áll legjobb tudásom szerint megfelelni a
közösség kulturális igényeinek és folyamatosan biztosítanám a városi ifjúsági
fúvószenekar szólamvezető dallamhangszerének utánpótlását.
Így egymás
munkáját segítve, kiegészítve közösen tudnánk ingyenes fellépők biztosításával
ingyenes programokat biztosítani a városi intézményeknek.
A
gitár, ütő és furulya tanszakokon tanuló növendékeknek állandó lehetőséget
tudunk biztosítani - akár kezdők számára is - iskolánk ifjúsági zenekarában a
közös zenélés örömeinek megtapasztalására.
A tankerületeken
belül szerveződött művészeti iskolák a jövőben ingyenes közös rendezvények
létrehozásával biztosítanák a jó kapcsolat megőrzését, ahol a növendékeknek,
szülőknek és pedagógusoknak egyaránt lehetősége nyílna az ismerkedésre,
barátkozásra és kapcsolatépítésre.
A szülői
munkaközösség és a diáktanács bevonásával állandó segítséget biztosítanánk e
rendezvények szervezési és lebonyolítási szükségleteinek biztosításában.
A művészetoktatás örök problémája a finanszírozási
teendők megfelelő menedzselésének hiánya, mivel nem állnak rendelkezésre
menedzser-vezetők, akik üzleti szempontból tudnák meghatározni az intézmények
célkitűzéseit.
A sporttal
ellentétben nem kötelező feladatokat ellátó oktatási forma, ezért a készségek
maximális szintre való fejlesztése a fő feladata, ezért nem mutatkozott szándék
az alapfokú művészetoktatás mindenkinek ingyenes hozzáférhetőséget biztosító
átszervezésére.
Azonban a
sporttevékenységek mellett a művészeti tevékenységek is fontos szerepet
töltenek be az ember egészséges fejlődésében és későbbi életében, hiszen a már
az ókori ember is meghatározta szükségességét a fizikai és mentális készségek megfelelő
egyensúlyban történő fejlesztésének.
Napjainkra heti
1 ének és 1 rajz órában tudják megoldani a tanulók művészeti képzését, de nem
azon a színvonalon, ami a művészetoktatást megilletné, így a tanulók hamis
képet kapnak arról mit is jelent ez a foglalkozás és még a fontosságát is megkérdőjelezik.
Minden
művészetoktatásban részt vevő tanulón már igen korán megmutatkoznak annak
jótékony hatásai, hiszen gondoljuk csak a zeneművészeti tanulók szorgalmára, műveltségére,
kreativitására, problémamegoldó készségére, szakmai alázatára, fegyelmére,
kitartására, kiegyensúlyozottságára, munkához való morális hozzáállására,
csapatszellemére, koncentrációjára, memória fejlődésére, koordinációs
készségére, önbizalmára, interpretációs készségeinek gyors fejlődésére,
manuális- és mentális készségeinek fejlődésére, mivel a zene az emberi
szervezetre gyakorolt jótékony hatásai köztudottak.
Ezeket a
jótékony hatásokat a köznapi ember is könnyen és nagymértékben hasznosíthatná, kamatoztathatná
későbbi szakmai életében, hogy minden szempontból az elvárásoknak megfelelő
szakember válhasson belőle, ezért ha a közeljövőben nem is kerülhet sor, a
későbbiekben mindenképpen megoldásra vár a művészetoktatás - alapműveltségi
szinten megoldott - ingyenes hozzáférhetőséget biztosító átszervezésére – akár választható
szakkör formájában is - annál is inkább, mert a Pedagógiai intézetek 7 fő
tevékenysége, szakmai szolgáltatása közül 2 is szervesen összefonódik a
művészetoktatással, így igen nagy segítséget nyújthat az egészséges ember
szellemi fejlődésének megfelelő mértékű előrehaladásában.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár,
Karmester, Zeneszerző
Debrecen, 2014.
Február 11.
