JAZZ FIVE KARÁCSONYI ÜDVÖZLET

BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!!!

2015-ben is szeretettel várunk mindenkit -vadonatúj műsorainkkal - szokásos jóhangulatú JAZZ FIVE koncertjeinken!!!
Kívánjuk, hogy mindenki életét tegye széppé és kiegyensúlyozottá a Zene !!!

JAZZKARÁCSONY-NAGYKARÁCSONY JAZZ FIVE Hagyományos Adventi Jótékonysági Koncert

Szeretettel várunk mindenkit a már megszokott jóhangulatú 2014-es JAZZ FIVE koncertjeinkre!!!
A pontos időpontokat folyamatosan közöljük!
A koncertek különlegessége, hogy a világhírű slágerek dallamai digitális fúvós hangszereken szólalnak meg, így a közönség megismerkedhet az Infokommunikációs korszak végtelen zenei lehetőségeivel.
A JAZZ FIVE ezekkel a programokkal szintetizálta a zeneművészet egyetemes értékeit a mai kor határtalan lehetőséget biztosító digitális technikájával!
Új felállásban, vadonatúj műsorokkal, megújult hangzásvilággal, a már megszokott igényes JAZZ FIVE stílusban, jazz mindenkinek...

JAZZ FIVE KONCERT:
JAZZKARÁCSONY-NAGYKARÁCSONY
6. 16:00 JAZZ FIVE Adventi Jótékonysági Koncert DMK

MEGHÍVÓ

Idén 5. alkalommal rendezi meg a JAZZ FIVE hagyományos jótékonysági koncertjét, JAZZKARÁCSONY-NAGYKARÁCSONY címmel.
Nagycsaládos szülőkként és professzionális alkotó- és előadóművész-tanárokként fontosnak tartják a társadalmi szerepvállalás jegyében indított, példaértékű és hagyományteremtő kezdeményezést, melynek segítségével egyre több rászoruló gyermeket és családot tudnak támogatni.
A szakmai körökben is nagy hatást gyakorló – közkedvelt programjaik révén széles körben sikeressé vált - JAZZ FIVE társadalmi és szakmai értékfaktorával és nemes célok által vezérelt küldetés- és hivatástudatával méltán váltotta ki a széleskörű elismerést, amelynek hatásaként mára egyre több művész, előadó és támogató jelzi szándékát, hogy csatlakozzon programjaikhoz.
A JAZZ FIVE művészei - régiós szinten is – egyedülállóan a tiszteletdíjukat és a koncert teljes bevételét jótékony célra ajánlják fel, így kívánnak aktív segítséget nyújtani a társadalom perifériájára szorult embertársaik részére.
A jövőben szeretnék még szélesebb körben népszerűsíteni – a színvonalas, minőségi zene erejével és a jazzkultúra jóízlésformáló hatásaival – programjaikat, hogy még több partner és támogató szerezzen tudomást és csatlakozhasson a legnemesebb célok által vezérelt, értékközvetítő hagyományhoz.
Műsorukban népszerű karácsonyi slágerek és ünnepi témájú saját dalok hangzanak el, a már megszokott, igényes JAZZ FIVE stílusban.

csatlakozás:
https://www.facebook.com/events/412452805565510/
https://www.youtube.com/user/jazz5deb/
http://jazzfive.mlap.hu/
http://domokosmusic.mlap.hu/
http://jazzfiveband.blogspot.hu/

Az elmúlt évek fenntartói változásai és azok hatásainak megjelenése az alapfokú művészeti iskola kapcsolatrendszerében

Az utóbbi évek törvényi szabályozásainak hatályba lépései és azok vonatkozásai jelentős változásokat hoztak a művészeti iskolák mindennapi életében. Az intézményvezetők szakmai tevékenységeinek megerősítése érdekében több tevékenységi kör kikerült a vezetők irányítási feladatai közül, ami másfajta problémákat eredményezett a mindennapi munkaszervezésben. Beszámolóm e problémák gyökereit próbálja feltárni, logikus megoldásokat keresve a negatív hatások kezelésére, mérséklésére, vagy megszüntetésére.

Az elmúlt évek fenntartói változásai és azok hatásainak megjelenése az alapfokú művészeti iskola kapcsolatrendszerében

   A művészeti iskola sokoldalúsága többféle funkció kiszolgálását is eredményezte, így méreteihez mérten több – üzemeltetési feladatokat ellátó - technikai dolgozót is foglalkoztat.

A több fenntartóból adódó napi konfliktusok nagymértékben megnehezítik a vezetők szakmai tevékenységeit, hiszen a szakmai irányítás helyett gyakran a több részre szakadt humánerőforrás-szerkezet tagjainak viszálykodásait kell azonnali hatállyal megoldani.

A művésztanárok – életvitelükből és hivatásukból adódóan – hetente akár több ezer emberrel is kapcsolatba kerülnek, hiszen heti előadásaik során nem ritka a 4-500 fős közönség sem.

Így joggal tekinthetjük a művésztanárokat a közösségi változásokra leginkább érzékeny, a legnagyobb társadalmi szerepet vállaló és legnagyobb hatást gyakorló pedagógustestületi szegmensnek.

A művészetek tapasztalt képviselői első kézből érzik meg a változásokat, így 15 év alatt a művészeti iskoláknak jelentős támogatói tábort tudtak szerezni. Ez annak köszönhető, hogy mind a szülőkkel, a növendékekkel, a többi pedagógussal, mind az állami, a városi és az intézményi vezetőkkel kitűnő pozitív kapcsolatot tudtak kialakítani a hivatásukból adódó egyetemes értéktöbblet segítségével. Napjainkra ezek a személyes kapcsolatok jótékony hatást gyakorolnak a saját intézményeikről kialakított pozitív kép, szakmai hírnév és elismerés megőrzéséhez. Ebből a szemszögből tekintve viszont az intézmények közötti verseny kiegyenlítetlenné, gyakran esélytelenné vált, hiszen bizonyos intézmények további – sokszor indokolatlanul nagymértékű – figyelmet és támogatást szerezhettek a többi intézmény kárára. Ez a gyakorlat főleg a zeneiskolákra jellemző, melyek versenyistállókként elhalványították a művészeti iskolák eredményeit, a társadalomra gyakorolt pozitív hatását, hiszen a legtöbb mai növendék legnagyobb értéke nem a tehetségkutatókban, szakmai versenyeken elért siker, hanem a közösségi példamutató magatartás, könnyű beilleszkedési készség és alázatos, kiegyensúlyozott hozzáállás.

A megváltozott igények és közösségi összetétel – az utóbbi öt évben – életképesebbé, praktikusabbá, támogathatóbbá tette a művészeti iskolákat a zeneiskolákkal szemben, így a művészvilág vezető képviselőinek intézményi szinten elért sikerei szakmai és emberi oldalon való kamatoztatása a továbbiakban nem támogatható, nem folytatható és azonnali megoldást kívánó problémájává vált a művészéletnek. A személyes kapcsolatok kiszorítása érdekében állami és intézményi szinten is megmutatkozik az igény és a törekvés is, ami új, elsősorban szakmai érdemi alapokra helyezi a vezetők intézmény-önmegvalósítási kiteljesedésének lehetőségét és esetenként jogi úton kívánták számon kérni a vezetőktől a képviselet hiányát.

Az intézmények közötti versenyhelyzet miatt kialakult magas szintű szakmai elvárások tudatosabb értékközvetítést és a legmagasabb szintű felkészültséget várnak el az intézményvezetőktől. Ez az elmúlt tanévek legfontosabb változása, ugyanis az előzőekben az önkormányzatok fenntartói irányítása alatt álló művészeti iskolák az állami támogatásokon kívüli további támogatásokat nyerhettek a sikeres önkormányzati pályázatok révén, mára viszont az ezek hiányából adódó partnerkapcsolati űr megszüntetésére a szülők, mint partnerek és támogatók bevonására kényszerülnek az intézmények.

Az eddig háttérbe szorult művészeti szolgáltatás, az új szülők megjelenésével, óriás értékfaktorral a figyelem középpontjába került, hiszen a kötelező feladatokon felül egyetemes értékű készség- és jellemfejlesztést biztosít a növendékek számára. A szülők és a növendékek hozzáállása is megváltozott az utóbbi években, hiszen a versenyszférából érkezett szülők nagy elismeréssel nyilatkoznak a művészeti – azon belül a legértékesebb, zenei – nevelésről.

Ez a tanórai hiányzások megszűnésében is megmutatkozik, hiszen csak a legindokoltabb esetekben maradnak távol a növendékek és a szülők az általános iskolai igazolt hiányzási nap ellenére délután elküldik gyermekeiket a zeneórákra. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon nem a térítési díj kifizetési kötelezettség miatt válik támogatottabbá szülői részről a művészeti óra?

Természetesen nem, mert - az évi 11.000.- összegű térítési díjból - havi 8 hangszeres és 8 szolfézs órával számolva 68.-/óra összegből magas szintű, egyetemes tudású, műveltségű és a korosztályukban vezető készségekkel felfejlesztett növendékek jelennek meg az évek alatt.

Az Európai Unió fejlett országaiban 45-100€/hangszeres óra díj ellenében – külön elméleti oktatás nélkül – vehető igénybe ugyanez a szolgáltatás, a művészpedagógusok havi bére pedig 2600-12.000€ között mozog, képesítéseiktől, előadói tevékenységeiktől és az iskolatípustól függően. Ezzel a legtöbb szülő tisztában van és aktívan támogatja gyermeke művészeti képzését, mert a zeneórák alkalmával gyakorlati – hangszeres órai – és elméleti – szolfézs órai – képzést is kapnak a művészeti növendékek, ami rendkívül nagy hatást gyakorol a növendékek fejlődésére. Ez a módszer teljes mértékben hiányzik a közismereti oktatásból, viszont a nagyobb mértékű gyakorlati órák miatt felkészültebbek és sikeresebbek lehetnének az általános iskolai tanulók az élet köznapi területein.

A közismereti tanárokkal ellentétben a művésztanárok egyéni óra keretében fejlesztik a növendékeket, ahol nincs fegyelmezéshez köthető feladatellátás, csak maximális szintű, professzionális készségfejlesztés. Ezzel szemben a közismereti tanár csoportos órán osztja meg a tudását, ahol nincs megfelelő kompetenciafejlesztés a jelentős fegyelmezési feladatok miatt. A művészeti iskolára más törvényi vonatkozások tartoznak, hiszen nem kötelező feladatot ellátó intézmény, így a művésztanár a KNT szerint átlag pedagógusnak tekinthető, azonban minden más tekintetben más törvények vonatkoznak rá, tekintve, hogy hivatását gyakorló, alkotó- és előadóművészi és magas társadalmi többletfaktorú, egyetemesen elismert zenei nevelőmunkához tartozó tevékenységi köröket is ellát.

A törvény értelmezése azonban az azonos munkakört betöltő, de más intézménytípusban tanító művésztanárok esetében eltérő, ugyanis amíg a zeneiskolákban heti 4 napba, addig a művészeti általános iskolákban heti 5 napba szervezik a munkaidő letöltését. Így a művészeti iskolákban oktató pedagógusok – és velük együtt a növendékek is - elveszítették a heti 1 nap, szakmai fejlesztésre, új pedagógiai módszerek és innovációk kutatására, elsajátítására, szellemi alkotásokat létrehozására, valamint alkotói és előadói felkészülésre szánt munkanapkedvezményüket, viszont praktikusan, aktív segítői lehetnek az intézmény- és munkaközösség-vezetői adminisztrációs és szervezői feladatok ellátásának.

A művészeti tanárok esetében a közismereti tanári munkakör további előnyökkel is jár, hiszen abban az esetben, ha az alapdiplomájához tartozó tanórák leadása valamilyen oknál fogva akadályba ütközik, a munkakörébe nem tartozó feladatokat is elláthat (pl.: közismeretei órák helyettesítése, ügyelet, tanulószoba, osztályfőnök…).  

A közismereti és művészeti nevelés kitűnően kiegészíti egymást és a transzfer-hatás segítségével szakmailag is jótékony-hatékony kapcsolat alakulhat ki, ezen kívül a művészeti képzés - társadalmi értékfaktorával - kiválóan segíti az általános iskolai beiskolázást.

A művészek társadalmi szerepvállalása köztudottan magas, hiszen jótékonysági koncertjeik, adománygyűjtő rendezvényeik segítségével a rászorulók számára jelentős anyagi, karitatív és mentális támogatást tudnak biztosítani, melynek mértéke és gyakorisága meghatározza az egyes művészek társadalmi értékét, közéletre gyakorolt pozitív hatását.

Az idősebb művészek úgy vélekednek, hogy a művészet egyetemes értékű és nem lehet a versenyszféra szabályainak alárendelni, mivel a legnagyobb értékek kifejezésének legmagasabb eszmei megjelenése. A mai kor azonban alázatra kényszerít minket, művészeket, az igaz értékek széles körben történő átadása érdekében, hiszen a megváltozott globális és társadalmi igények miatt könnyebben terjed a befogadhatóbb, populárisabb kultúra az élet minden területén, azonban közös célunk a globalizáció káros hatásainak mérséklése és közös törekvés a legnemesebb értékek és legmélyebb tartalmak fenntartása, átadása a minket követő és tőlünk követendő példát elváró nemzedékek számára. Jól példázza ezt a folyamatot a társkultúrákban – mint pl.: a gasztrokultúrában - az utóbbi években lezajlott változás, ami a nemzeti értékeknek megfelelő ételek és italok versenyképessé emelésével közkedveltté, világszerte fogyaszthatóvá, befogadhatóvá tette termékeinket, a minőség és a tartalom erőteljes csökkenésével párhuzamosan. Ezt az eredményt az egyes szaktekintélyek megdöbbenve tapasztalták, viszont idővel elfogadták, az értékmegőrzés hosszú távú és széleskörűen támogatott fenntarthatósága, tehát a családi, szakmai és nemzeti értékek megőrzése, biztosított jövője érdekében.

A művészeti iskolában tanévenként tapasztalható változások átalakították a mindennapi szakmai életet. Az előző tanévhez képest a közismereti pedagógusokra is kiterjesztették a heti 26 órás aktív tanórai kötelezettséget, ami eddig csak a művésztanároknak volt a kötelessége. Az általánosan elfogadott álláspont az, hogy a művészeti képzés előnyt élvez minden szakkörrel szemben, így a közismereti tanárok – akik eddig nem tudták, vagy nem akarták aktívan kitölteni délutáni óráikat – a művésztanárokat okolják - az újonnan beiktatni kívánt, színvonaltalan - kötelező szakkörük látogatottsági sikertelensége miatt.

Ezekben az esetekben felmerül, hogy az évtizedek óta a pedagógushivatásban tevékenykedő, semmilyen értéket nem közvetítő munkaerő, tapasztalat híján milyen hagyományt tud teremteni, milyen értékeket tud megosztani a tanulói körében és mivel tudja előre lendíteni intézménye szakmai előmenetelét?     

Egyes intézmények - a versenyszférából érkező, az év minden napján dolgozó szülők igényeire reagálva, heti 6 napos munkarendben dolgoznak, így a szüneteket hetekkel meghosszabbítva, több idejük marad a családoknak együtt lenni, kirándulni, síelni…

Ebből is látszik milyen kiélezett harc folyik a megfelelő támogatások elnyeréséért, az anyagi források lehívásáért és az értékközvetítés legfőbb eszköze a tudatos marketing.

A művészeti iskolában a tanár személyiségén múlik a növendékmegtartás és az ebből kialakult óraszám, hiszen minden tanév elején újra kell szervezni a tanszakot, így egy nem megfelelő hatékonysági fokú, vagy nem vonzó személyiségű tanár esetében az iskola jelentős állami támogatástól esik el, a növendékek kiiratkozásakor.

Az előző tanév kétségtelenül legnagyobb szakmai problémáját a finanszírozás hiánya, az idei tanévét viszont a megfelelő idő-lekötöttségű tanulói és tanári órarend kialakítása és az új adminisztrációs rendszerek kiszolgálása jelentette. Az adminisztrációs feladatokat ellátó titkárnők feladata jelentősen megnőtt, így egyes feladatokat az intézményvezetőkre és a tantestületre kénytelenek áthárítani. Az emiatt kialakult gyakorlat számottevő energiacsökkenést eredményezett a pedagógusok körében, ami megnehezítette a szakmai dolgok menedzselését, koordinálását. A másik oldalon megnövekedett tanórai elfoglaltságok már a tanulókra is kihatással lettek, hiszen a kifáradt tanulók eredményei gyengültek és a legjobb tanulók – akik a sok különóra révén eddig is minden téren le voltak kötve – még nagyobb nyomás alá kerültek és még több elfoglaltság terhelte őket, hiszen képességeik szerint a legtöbb tanár őket mérette meg a tanulmányi versenyeken, mivel ezek a tanulók kevesebb figyelemmel és önszorgalmuknak köszönhetően hamarabb elsajátították a tananyagot.   A gyengébb képességű, esetleg hátrányos helyzetű, vagy kisebbségi nemzetiségű tanulókkal kevesebben foglalkoznak szívesen, hiszen esetenként a tanórákon kívüli odafigyelést és felkészítést is biztosítani kell számukra. A művészeti iskola számára ez több évtizedes hagyomány, ugyanis egy-egy versenyre, vagy szakmai felvételire való felkészítés a becsületes és szorgalmas zenetanároktól a hétvégi családi életük beáldozását is megkövetelte a növendék sikere, szakmai előmenetele érdekében.

A zenei nevelés a hátrányos helyzetű, fegyelmezetlen és a roma tanulóknak is ideális a fegyelem, koncentráció, alázatosság, lelki és tehetséggondozás, tolerancia, csapatmunka, problémamegoldó-készség, önbizalom, siker… gyors és maradandó kialakítására, azonban ezek a tanulók általában a forráshiány miatt kiszorulnak a művészeti képzésből, holott nekik van a legnagyobb szükségük rá, hogy befogadják őket és sikeresek legyenek felnőttként is.

Az egyre nagyobb társadalmi különbségek hatására egyre nagyobb szelekció tapasztalható a művészetoktatásban, így rengeteg tehetséges növendék kiszorul a számára egyetlen kitörési és motivációs lehetőséget biztosító képzésből. A sokszor agresszív, elnyomó családi környezetből érkező növendékek megnyugvást találnak a művészeti órákon és megtanulják problémáikat tettlegességig fajuló agresszivitás nélkül, kulturáltan megoldani, így kiegyensúlyozottá, nyugodttá válnak, aktív személyiségfejlődésen mennek keresztül.

A rendezetlen családi körből érkező tanulók esetében a mindennapos testnevelés nem csak energia-levezetést eredményez, hanem – indokolatlan és hosszú távon fenntarthatatlan - fizikai kondíciógyarapodást is, ami egy másik élethelyzetben, vagy közösségben veszélyessé válhat, hiszen a csoportos órai időkeret miatt gyakran csak a fizikai képességeik kihasználását sajátítják el a tanulók, a mentális képességek háttérbe szorításával, így az ellenfelekkel való összefogás helyett az ellenségek erőszakos legyőzését erősíti bennük a sikerorientált tanóra.  

A zeneórákon nem csak mentális, de állandó fizikai megterhelésnek vannak alávetve a növendékek, hiszen a zenei előadás folyamata alatti izgalom és a megfelelő egyenes testtartás kialakításának, fenntartásának nehézségei hatására jelentős súlyveszteség mutatható ki játékuk során. A társadalmi felelősségvállalás, a környezettudatosság, az embertársaink elfogadása és az egészséges táplálkozás, a megfelelően szinten tartó, nem szervkárosító, hanem kondíciómegóvó mozgás - amit a világ vezető cégeinél is napi szinten alkalmaznak – minden zeneóra fontos anyaga, mondanivalója és folyamatosan elmélyített tartalma.

A művészeti iskola – széles ismeretanyaga révén - a hátrányos helyzetű növendéknek az alapműveltségen felüli kulturális műveltséget ad, a szorgalmas tanulóknak esélyt, hogy a legjobb iskolákba bekerülhessenek, a megfelelő hozzáállás kialakításával valóra váltva álmaikat. A pályaválasztás alkalmával a művészeti növendékeknek könnyebb a feladatuk, hiszen előéletük a jövőjük garanciája, több esélyük van az életben, céltudatosabbak, határozott életpályaképpel, biztosabb jövőképpel rendelkeznek és a társadalmi szerepvállalásuk is nagyobb a művésznövendékeknek. A közismeretei tanárok eleinte nem értékelték megfelelően a művészeti képzés szerepét saját tantárgyukra vetítve, azonban gyakori jelenség, hogy néhány év alatt az osztály gyengébb tanulójából lett a legjobb szavaló és előadó, valamint a legaktívabb tanári segítség.

Ezek az ideális alapfunkciók a változások tekintetében igen körülményesen tarthatók fenn.

A legfőbb szakmai cél, hogy a gyakorlati kivitelezés, a napi munka szervezése és biztosítása ne csökkentse és hátráltassa a nevelési eszmék, a legfőbb értékek közvetítését.

A közösségi média rossz kommunikációjának hatására az első pillanattól kezdve megszűnt, illetve ki sem alakult az új intézményfenntartói rendszerrel szembeni bizalom, melynek hatására a vezetők napi szinten kerültek kellemetlen helyzetbe, amikor a minden irányból felbőszített tantestülettel és szülői közösséggel akarták elfogadtatni az új helyzetet.

Ebben a helyzetben a művésztanárok – sokszor láthatatlanul is - sok segítséget nyújtottak, hiszen – a hivatásukból megszokott változásmenedzselésből adódóan - szakmai alázattal és a gyakori változásokban szerzett tapasztalattal csillapítani tudták a túlzó és elégedetlen felhangokat. Az eddigiekben kialakult gyakorlat azt mutatta, hogy a vezető személyisége fontosabb volt, mint a szakmai felkészültsége. Ennek a sajátosságának köszönhetően könnyebben tudta irányítani a különböző szakmai körökből érező munkavállalókat.

Miután a feladatkörébe már csak a pedagógustestület szakmai irányítása tartozik – a technikai dolgozóké nem -, a működtetésért felelős dolgozók évtizedes sérelmek után próbálnak személyes bosszút állni a vezetőkön és a pedagógusokon.

Az intézmény kapcsolataira romboló hatást gyakorol a finanszírozási lehetőségek behatároltsága. A szakmai kirándulások, a vendéglátás, a külföldi kapcsolatok fenntartása és a kommunikációs csatornák elzáródása erősebb érdekérvényesítésre kényszeríti a vezetőket az információközpontú hatalom megtartása érdekében és az új igényű, fiatal szülők és gyermekeik - mint célközönség - igényeinek kielégítése alakítja az intézmény profilját a közeljövőben.

A korábbi viszony erősebb lett az önkormányzattal a további források lehívása érdekében, hiszen az állami intézményfenntartó óriási feladat-, forrás- és adathalmaz feldolgozására kényszerült, így nem áll rendelkezésre megfelelő kapacitása az intézmények további igényeinek kielégítésére, a – lehetőségekhez képest legnagyobb – támogatás elsősorban az intézményi szakmai előmenetel biztosítását, elősegítését jelenti.

A növekvő megfelelési kényszer hatására a pedagógusok között gyakori probléma a feladatmegosztás hiánya, így visszatérő nehézség a - kommunikációs és időhiányból adódó - keresztkoordináció és az alulszervezés. Ez a hatás érezhető az intézményvezetők feladatkörében is, hiszen az eddigi gyakorlattól eltérő feladatok elvégzésére és kiadására is hatékony módszert kell folyamatosan kifejleszteniük. Még a nagy tapasztalattal rendelkező vezetők is nehezen fogadják el, hogy sok tekintetben szűkítették hatáskörüket és a személyük felé érkező, megváltozott jellegű állásfoglalásokat és felsőbb utasításokat elsőre nehezen tudják teljesíteni és végrehajtani, valamint végrehajtatni.

A kialakult helyzet hatására megnövekedett igény mutatkozik a szülői segítségre anyagi, szervezési és kivitelezési oldalon is, hiszen a pedagógusok mellett ők a legérdekeltebbek gyermekük megfelelő előmenetelével, ellátásával kapcsolatban.

Az anyagi források elapadásával – a régiek fennállása mellett - sok új konfliktushelyzete alakult ki a vezetőknek a fenntartóval és a tantestülettel is, főleg az érdekütközések, az anyagi támogatások megszűnése, a logikát és rugalmasságot nélkülöző digitális munkabeosztás-munkaidőellenőrzés és a munkaszervezés miatt.

A közeljövőben központosításra kerülnek a művészeti iskolák is. A szándékok szerint megyeszékhelyenként egy monumentális központi művészeti intézmény határozná meg a vidéki iskolák számára a legfőbb célkitűzéseket. Ez a gyakorlatban nagyfokú előrelátást és helyi viszony- és értékismeretet követel meg a centrumintézmény vezetőjétől, hiszen a vidéki kisvárosok tudatos lokálpatrióta szemlélete fontos tényezője a szülői igények kiszolgálásának.

Más és más a szerepe egy megyei és egy vidéki városnak, hiszen a megyeszékhelyek legfontosabb feladata a megfelelő szakmai utánpótlás kinevelése felsőoktatási szintig, a vidéki városoké viszont, hogy a mélyszegénységből kilendítse – gyakran írástudatlan - polgárait, így művészeti iskoláink legfőbb feladata, hogy a kulturális (közművelődési), a művészeti nevelés (szakmai utánpótlás mellett a közönségnevelés) pozitív hatásait hasznosítják a köznevelésben, amelynek legfőbb küldetése, hogy művelt, kulturált és sikeres növendékeket nevelhessenek ki. 

   A távoli jövő feladata a tudatosan az igényekhez igazított tananyagtisztítás, - legnagyobb zeneszerzők munkásságából kiindulva – az értékes komoly- és könnyűzene szintetizálása, a komplex műveltségű gondolkodó ember és a közönségnek sokat nyújtó művész kialakítása, fejlesztése. Ez az elengedhetetlen értékmegőrző és jövőformáló fejlesztés korszerű tananyag elsajátítását teszi majd lehetővé a modern kor művészeti és társadalmi igényeihez igazítva. Hamarosan elérhetővé válik az emberiség egyetemes tudása digitalizált formában,  amelynek elsajátítását és széleskörű megismerési lehetőségét segíteni kell a művészetek tudás- és tapasztalatanyagának folyamatos és megújuló, közös digitális feldolgozásával. 
Természetesen ehhez a felsőoktatási képzésben résztvevőket is nyitottabbá, befogadóbbá kell tenni, hogy széleskörű és korszerű tudásanyag elsajátítását lehetővé tevő, felkészült és kreatív művésztanárok kerüljenek ki. Ahhoz hogy hazánk zenei nagyhatalmi pozícióját megőrizhesse, széleskörű ismeretanyagot kell biztosítani a művészeti növendékek számára, hogy minden művészeti korszakban és stílusban jártasak legyenek, hiszen a mai infó-kommunikációs korszakunknak ez a legfontosabb kihívása.  

    A globalizáció hatására elterjedt tehetségkutató versenyek könnyű azonosulással befogadható populáris zenével teszik érzéketlenné a közembereket, így a mai infokommunikációs kor gyermekeinek van a legnagyobb szüksége az ingergazdag és magas művészi értékű komoly, vagy - találóbban fogalmazva - művészi zenére, amely olyan mélységekben tárja fel az emberi lelket, hogy hallgatói olyan képességeiket is megismerhetnek - a zenei katarzis - által, ami eddig ismeretlen volt önmaguk előtt. Tekintve, hogy a gyermekek lesznek a jövő közönsége a művészi zene széleskörű promotálása frekventált kérdésnek számít a zeneművészet képviselői között.
A mai kor talán legnehezebb feladata művészként, hogy a versenyszféra szabályrendszerében működő - közízlésromboló, munka nélkül gyors meggazdagodással és ismertsztár-karrier felépítésének lehetőségének ígéretével vonzóvá váló - és hatalmas nyereséget generáló tehetségkutatók káros hatásait visszafordítani, vagy legalábbis mérsékelni tudjuk a közszférában.
A művészeti iskola csupán a tehetséggel, anyagi befektetés nélkül a legértékesebb szellemi terméket és személyiséget teremti meg, viszont a taneszközök a legköltségesebbek az egész nevelési rendszerben, így - a felmerülő igének szerint - több ingyenes digitális tananyagra és digitális, virtuális hangszerre és taneszközre - és ezek rendszerszerű összehangolására, kompatibilitásuk kialakítására - van szükség, amelyeket egyszerre többen is kreatívan tudnak majd használni. 
Az európai élvonalbeli komolyzenei gyakorlat szerint a kortársból – az avantgarde kivételével - csak az elmúlt 5 év értékes komoly-(művészi)zenéjét kívánják előadni, tanítani és megversenyeztetni, amely hatással van a könnyűzenére is, hiszen egyre dallamosabb popszámok készülnek, több technikával, kevesebb előadóval interpretálhatóan. 
Ennek az irányzatnak a támogatója vagyok jómagam is, hiszen zeneszerzői munkásságom során populárisabb, befogadhatóbb hangvételű, magas művészi értékű és a XXI.Századnak megfelelő  - szemiotikus kottalejegyzési formában közreadott, a közönség igényeihez és befogadói kvalitásaihoz igazított stílusban komponált - egyetemes repertoár kialakítását és megtanítását szorgalmazom.

A jövő közönsége a gyermek, akinek a jó ízlését csak magas színvonalú, művészi értékű zenével lehet kialakítani.

A jövő művészeti iskolájának még nagyobb társadalmi szerep- és felelősségvállalással kell rendelkeznie, így - értékei miatt - egészen biztosan még magasabb helyet fog elfoglalni a köznevelési intézmények rangsorában, hiszen a művészeti iskola kapcsolatot teremt a társadalmi rétegek között, esélyegyenlőséget és elfogadást biztosít, mivel a tehetség szempontjából értékeli a növendékeket úgy, hogy nem ragadja ki őket társadalmi rétegükből, hanem lehetőséget biztosít a különböző társadalmi rétegek összekapcsolására a legmagasabb eszmék és legnemesebb értékek segítségével.

Ezeket az értékeket kell szem előtt tartani, hogy a múlt gyermeke, a jelen pedagógusa és a jövő vezetője a művészeti nevelés legfontosabb üzenetét közvetíthesse, adhassa át az őt követő generációknak.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző

Debrecen, 2014. Október 9.

ÁLLATKERTI SÉTA a JAZZ FIVE vezetésével

ÁLLATKERTI SÉTA a JAZZ FIVE vezetésével

Szeptembertől - a Nagyerdei Kultúrparkkal együttműködve - vadonatúj műsorokkal kedveskedik a JAZZ FIVE zenekar a nagyközönségnek.

Állatkerti séta címmel az együttes zeneszerzője prezentációs daljátékot komponált, amely az állatkert lakóinak életét mutatja be különböző jazz stílusokban. Az azonos címmel induló koncertsorozat, az állatkert látogatói számára kínál – a csodálatos és folyamatosan növekvő létszámú állatok bemutatása mellett - további tartalmas élményeket.

A Nagyerdei Kultúrpark - az országban az egyik legkedvezőbb jegyárak biztosítása mellett - nagy hangsúlyt fektet a természetvédelem és környezettudatosság széleskörű népszerűsítésére, a családok részére változatos - gyermek és felnőtt – programok megszervezésére.

Napjainkban egyre nagyobb igény mutatkozik a természetközeliség jegyében megrendezésre kerülő programokra, hiszen a testi kikapcsolódás mellett - a zene által - mentális és spirituális értékfaktort biztosítanak, a monoton hétköznapokban megfáradt publikum számára.

Az interaktív, zenés állatkerti séta a felnőtteknek a szép emlékek felidézéséről, a gyermekeknek új élményekkel való gazdagodásról szól.

Ebben partner a JAZZ FIVE, aki több mint fél évtizede nagy sikerrel népszerűsíti a jazz-zenekultúrát, dallamos improvizációkkal színesített populáris jazz előadásaival.

Az év minden szakában aktívan koncertező és – a széles közönségrétegek igényeit magas szinten kielégítő - változatos programokat biztosító zenekar, megújult, - egyedülállóan - az állatokhoz és a környezethez tematikusan kapcsolódó repertoárral készült, a - nagy múltú, esztétikus, tiszta környezetet, csodálatos élményeket, család- és gyermekbarát közösségi tereket biztosító - Nagyerdei Kultúrpark hallgatósága részére.

Augusztus 29-én 19:00 órai kezdettel az Állatkertek Éjszakáján - többek között - meglepetés JAZZ FIVE koncerttel várja a Nagyerdei Kultúrpark az érdeklődőket. Szeptember 6-án a Carpe Diem Teaházba, önálló esttel, saját kompozíciókkal várja a tartalmas és emelkedett szórakozásra vágyókat a JAZZ FIVE.

Szeptember 10-én, Budapesten, - a városi kulturális vezetés megtisztelő felkérésének eleget téve - a Csokonai Nemzeti Színház előadását megelőzően- a JAZZ FIVE, populáris jazzkoncertjével képviseli Debrecen városát a Vidéki Színházak Fesztiválján.

A nívós alkalomhoz mérten összeállított műsor egy sokszínű jazz zenetörténeti áttekintésben került meghatározásra, amely a spirituáléktól a mai kor fúziós jazzéig terjed.

A rokonszakmák találkozása remek alkalom, hogy a nagyrabecsült közönség egyetemes értékekkel rendelkező, magas művészi színvonalú kulturális élményekkel gazdagodhasson, ahol a vidéki művészek az ingergazdag környezetben művelődött nagyközönség előtt képviselhetik előadó- és alkotóművészi attitűdjüket.

A zenekar Októberben hagyományos, zenevilágnapi koncertekkel kedveskedik a közönségnek. Novemberben legújabb saját dalaik felvételére és bemutatására kerül sor.

Decemberben ismét – a már nagy sikerű - önálló, hagyományos jótékonysági koncertjükkel hívják fel a figyelmet a nehézsorsú családok és a család nélkül nevelkedő gyermekek támogatására, hiszen a koncert teljes bevételét karitatív célokra ajánlják fel, a társadalmi szerepvállalás jegyében. Nagycsaládos szülőként fontosnak tartják – a felnőtt közönség mellett – a gyermekközönség igényeinek és műveltségének kialakítását, fejlesztését.

A JAZZ FIVE környezettudatos tevékenységekben és a társadalmi felelősségvállalásban egyedülálló a régió zenekarai között, ami - közönségművelő előadásaik és jótékonysági koncertjeik mellett – művésztanári, előadó- és alkotóművészi tevékenységeikben is szervesen megjelenik. Tematikusan gyermekeknek szóló saját dalaikra, mára országos szintű igény mutatkozik, hiszen nagysikerű repertoárdalai több köznevelési intézmény ünnepi műsorának.

Küldetésük, hogy a komolyzene és a jazz egyetemes értékeinek szintetizálásával a jövő művelt közönségét nevelhessék fel.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester,

Zeneszerző, Szövegíró

http://jazzfive.mlap.hu/

http://jazzfiveband.blogspot.hu/

http://www.youtube.com/user/jazz5deb

http://hu-hu.facebook.com/pages/JAZZ-FIVE/117138101686139