A Jazz jövője, a jövő Jazze,
avagy Reflexiók a Nemzetközi Jazz Nap után
Április 30-án ünnepelte a világ a nemzetközi jazz
napot, amelynek eredményeképpen a világ legtöbb városában az egész nap folyamán
ingyen juthatott jazzkoncert-élményekhez a nagyrabecsült közönség.
2011ben az UNESCO – Herbie Hancock indítványozására
– ezt a napot jelölte ki a jazz kultúra népszerűsítésére szánt nemzetközi
ünnepnappá, amelynek 2014ben Osaka lett a házigazdája.
A 2011-es év nem csak
világviszonylatban, hanem a hazai zenei életben is nagy változásokat indított
el. A CXC. Nemzeti köznevelésről szóló törvény nagymértékben megváltoztatta a
zenei- és köznevelés mindennapjait.
Művésztanárként nehezen élte meg a szakma a
változásokat, hiszen nagymértékben megnehezítette az aktív művészi
koncertéletet és a gyakorló előadóművészet helyett a szellemi tevékenységekre,
illetve a gyakorlóban végzett munkára irányította a zeneművész-pedagógusok
figyelmét. Zeneművész tanárokként napi szinten küzdünk a rohanó idővel és a
percekbe szorított alapfunkciós és ösztönös életfolyamatokat mellett, a tanári
és előadói szakmai fejlődésünket is tudatosan irányítanunk kell.
A nemzetközi jazz nap alkalmával
megtisztelő felkérésnek tettünk eleget, ugyanis a város jazzkultúráját egyedüli
helyi zenekarként képviselő zenekarként mutathattuk be változatos stílusokat
magába foglaló populáris műsorunkat, osztatlan sikert aratva.
A városban első profi
jazz-zenekarként megalakulva tudatosan szemléltük a megyeszékhelyi, a
nagyvárosi és a vidéki igényeket – amit növendékeinken és szüleik igényein
azonnal le is tudtunk mérni -, amelyeket aztán a repertoárépítésnél aktívan
felhasználtunk.
Így jutottunk el mottónkig is, amely - a ”jazz
mindenkinek” - nem kisebb értékfaktorát hordozza magában a művészküldetésnek,
mint a jazzközönség visszahódítását a vidéki városokban is. Ennek
eredményeképpen évek óta fáradozunk, de inkább küzdünk a közönségművelési
feladatokkal és küldetésként tűztük ki a felnövekvő generációk tudatos zenei
nevelését, képzését és művelését.
Míg a free, avantgarde és
improvizatív jazz irányzatok főleg a szakmai közönséget vonzották be – így
vidéken teljesen elveszítették a fizető közönséget -, a populáris jazz
irányzatok interpretálásával több száz fős közönséglétszámmal számolhattunk,
minden esetben a hely befogadóképességén túl további pót-ülőhelyek
biztosításával. Széles közönségrétegekhez – és generációkhoz - eljuttathattuk
az igényes jazz muzsikát, így az személyes ismeretségi körünkön kívül további
partneri kapcsolatokat szerezhettünk – és kedveltethettük meg a jazzkultúrát -
sikeres előadásaink során.
Szakmai oldalról több ízben ért minket a kérdés –
főleg a főváros mentális közelében tevékenykedő jazz muzsikusoktól -, miért ezt
a sokszínű és közkedvelt stíluskavalkádot választottuk tevékenységünk fő
profiljaként és miért nem specializálódunk egy bizonyos irányzatra.
Tekintve, hogy egyenként több mint 20 év aktív
szakmai színpadon eltöltött év áll hátunk mögött, nem célunk a szakmai közönségnek
megfelelni, hiszen tanulmányi szakaszunk évtizedei alatt a legmagasabb szinten
elismert és ismert szaktekintélyek, egyetemi professzorok előtt kellett
megmérettetnünk, külföldön és hazánkban egyaránt.
A legkisebb kétség sem fér ahhoz, hogy az egyetemi
éveink alatt oly sokszor megvalósított - állandó törzshelyen, jazz zenét
befogadó szórakozóhelyen való közreműködések mára - a zenekar fejlődési
szintjének megfelelően – idejétmúlttá és feleslegessé váltak, hiszen miért
zárnánk be zenénket egy esti-éjjeli szórakozóhely földalatti falai közé, ha
fényes nappal, friss levegőn több száz ember hallgathat minket???
Zeneművészeti diplomáink száma és
minősége már a zenekar indulásakor garancia volt a szervezőknek a legmagasabb
közönségigényeknek megfelelő szakmai munka megvalósítására, így a mi esetünkben
a szakmai fejlődési út nem a füstös, sötét kocsmákban, hanem a - nemzetközi
közönséget befogadó – csodálatos, csillogó báltermekben kezdődött.
Így esetünkben a kezdettől fogva más jellegű,
összetettebb és magasabb elvárásoknak kellett megfelelni, mint az egy kezdő
jazz zenekar esetében elvárható.
A közel 20 különböző műsort magában foglaló
programunk mennyiségi és minőségi követelményei nagyfokú szakmai rutint és
precizitást igényelnek a tevékenységeink során, így minden alkalommal
megpróbáljuk maximálisan visszaszorítani a hibalehetőségeket és problémákat az
információk szabad terjedésének irányítása által.
A szakmai köreinkben egyéb esetekben nem
tapasztalható tudatos és előrelátó menedzselési tevékenységek mára nem, hogy
vonzóerőt, de egyenesen taszítóerőt képviselnek a közönség felé, főleg a
fiatalabb generációk esetében.
A megváltozott társadalmi és kulturális igények –
részben a média üzleti szempontokból irányított, megtévesztő és félrevezető
közvetítő szerepe miatt, részben a gazdasági helyzet és a szakma válságkezelési
hiányosságai miatt, továbbá a helyi viszonyok és hagyományok erős és
áthatolhatatlan mivolta miatt - a művész társadalomtól is változásokat és
koordinált követést vártak el, ami mára kialakította a versenyképesség fogalmát
a művelődési és nevelési közszektorban is.
A közönség befogadóképessége az
egyes régiókban, megyékben, járásokban, de még a településeken is változó, így
egy közszolgálati feladatokat ellátó zenekarnak minden egyes előadáson és
koncerten elégedettséget kell mérni és a tapasztalatokat felhasználni műsorai
vonzóbbá tételének érdekében.
Ha a helyi adottságokat kihagyjuk a képletből láthatjuk,
hogy a zenekarok mindenütt ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, amelynek
gyökere, hogy a fiatalabb generációk számára hogyan tudják ismét vonzóvá tenni
a többtíz éves műfajokat.
Hazánkban bevált gyakorlat, hogy a harminc-negyven
éve tevékenykedő zenekarok akkori slágereikkel szeretnének manapság is sikert
elérni – úgy, hogy sem a hangszerelést, sem a dalok témáját nem frissítik
korszerűen-, de ez csak azoknak a kiváló előadóknak sikerülhet – képzettségtől
függetlenül -, akik megtalálták tehetségük révén szellemi otthonukat, hiszen a
zene azon csodálatos dolog, amelynek forrása azonos az emberi lélekkel. Azok az
előadók, akik nem csak eljátsszák, eléneklik, vagy rosszabb esetben lejátsszák
a dalokat, hanem meg is töltik lelki folyamatokkal, érzelmekkel azokat, a mai
kor ifjúságának is követendő példát és egyetemes, univerzális értékeket
biztosítanak.
A jazz tekintetében még mindig
általános a felfogás, hogy a régi évtizedes hagyományokat követve próbálnak meg
sikeresen érvényesülni az előadók.
Nem ritkán passzívan másolva az elődöket és a
mentális és készségbeli adottságokat fel nem használva próbálják visszatükrözni
a látottakat.
Napjaink percről percre változó világa azonban ennek
teljesen ellentétes szabályokat diktál.
A jazz jövője láthatóan napjainkban
dől el. A pragmatikusan intellektuális és konvencionálisan
gyakorlatias szempontok szerint elvégzett zenei
frissítés és korszerű hangzásjavítás elengedhetetlen része lesz a jazz
jövőjének biztosítása érdekében.
A kortárs zenei standardok alkalmazásával mindig az
aktuálisan elmúlt 5 év történésit kell követendő példának tekinteni, így
elmondhatjuk, hogy – a kortárs komolyzenéhez hasonlóan – a kortárs jazz zenében
is egyre kevesebb szerep jut a dallami, ritmikai és metrikai elemeket nélkülöző
idejétmúlt és korszerűtlen irányzatoknak.
A zeneszerzők koncepcionális szinten kell, hogy
hozzáálljanak a mindennapokhoz és köznapi témájú, új hangzású kompozíciók
megalkotására kell, hogy törekedjenek!
Ehhez elengedhetetlen lesz új kreatív zenei
társulatok, társaságok létrehozása, amelyekben az elemzőknek, szakértőknek és
szaktanácsadóknak is jelentős és kitüntetett megbecsülést kivívó feladat jut majd.
A közönség igényeit legmagasabb
szinten kiszolgálva a folyamatos elégedettségmérési tapasztalatokat és adatokat
kiértékelve és beépítve játékunkba a ”jazz mindenkinek” elvárásainak eleget
téve, élvezhető és befogadható formában kívánjuk a későbbiekben is
interpretálni. Ez a mindennapokban úgy jelenik meg, hogy mindig a helyi
elvárásoknak, helyszínnek és a megrendelői igényeknek megfelelően állítjuk
össze aznapi koncertműsorunkat, ami esetenként azt eredményezi, hogy szakmai
tekintetben túl közkedvelt műsorszámokat játszunk és a zenei témákat kevés improvizatív
szólóval szegélyezve teszünk eleget a formatani követelményeknek. Azonban, ha a
hangszerelést tekintjük, láthatóvá válik, hogy az 5 tagú zenekar – a
váltóhangszerekkel - összesen több mint 15 hangszert és hangot szólaltat meg,
akkor világossá válik, hogy a tanítási tevékenységek mellett – ami jelenleg
heti 32 óra, reggel 10-től este 7ig, 8-ig terjed -, ennyi féle hangszert és
hangfajt professzionális keretek között szinten tartani nem kis feladat.
Be kell, hogy lássuk végre, hogy a
szakmának szánt élettelen és túlzott technikai virtuozitás üres fülekre és
csukott szívekre talál a közönség soraiban, így a szakmai rutin, hatékony
módszerek és fortélyok alkalmazásával tudjuk ismét megtölteni jazz zenével a
megüresedett, érzelemre szomjazó szíveket.
A mai átlag közönség számára élvezhetetlenül sebes tempóban
lejátszott skálafutamok érthetetlenné és felfoghatatlanná teszik számukra
játékunkat, így kreatív módon irányított zenei folyamatokkal visszacsempésztük
a dallamosságot a szólórészekbe és az átvezető részekbe egyaránt. Az így tudatosan
megszületett érzelmes, szívhez szóló és megható dallamfordulatok közel hozták
és befogadhatóvá tették a jazz muzsikát a köznapi közönség számára is. Ennek
köszönhetjük, hogy közönségünk az év minden szakában – teltházas több száz fős
koncerttermek keretében - kíváncsi muzsikáinkra és tavasszal megjelenő új
műsoraink mindig nagy érdeklődést váltanak ki, valamint megalapozzák a zenekar
- az induló fesztiválidényben betöltött - szerepét, szakmai és személyes
elismerést és tekintélyt egyaránt biztosítva.
Küldetésünk és Ars Poeticánk – ezt
támasztja alá zeneszerzői munkásságom és mindannyiunk tanári és előadói
tevékenysége -, hogy a jazz- és a zenekultúrát mindenki által befogadható és
elismert módon képviselhessük és az egyetemes értékek megőrzésével, ápolásával
és közvetítésével minden generáció és közönségréteg számára élvezhető és
könnyen befogadható szórakoztató zenét. A jazz a kezdetektől az utca emberének,
a közembernek a zenéje volt, aztán az idők során az elit értelmiségi közönség
tagjai közt találta meg csak a támogatóit.
A jazz zene megújítása az
egyszerűsítéssel kezdődik és az emberek szívébe és lelkébe való visszajutással
végződik. Aki ma aktívan és hatékonyan szeretne szerepet vállalni a művészetek –
így a jazzkultúra - népszerűsítésének érdekében indított végeláthatatlan
kampányban, ezeket a szempontokat szem előtt kell, hogy tartsa.
A jazz tiszta forrását felkutatva koncepcionális
szinten kell, hogy újraértelmezzük, hogy mi is a célunk a zenéléssel és a jazz
zene üzenete mit és kinek közvetítsen?
Amennyiben ezekre a kérdésekre egy előadó, vagy egy
zenekar kollektíven megtalálja a választ, biztosíthatja szakmai fejlődését és
jövőjét.
A jövő jazz zenéje, a jazz
jövőjének – a múlt és jelen értékei felnövekvő generációk felé való
közvetítésének, megőrzésének - biztosításával alakulhat ki, így minden emberhez
kell szólnia, a világon mindenhol a tolerancia, integráció és egyenjogúság
eszméjével megfűszerezve.
Talán ez lehet a nemzetközi jazz nap legfőbb üzenete
mindenki számára…
Debrecen,
2014. Május 1.
Domokos János
Antal
Trombitaművész-tanár,
Karmester, Zeneszerző