INTERAKTÍV ÉLMÉNY-HÁZHOZSZÁLLÍTÁS 🤩🌟🎤🎹🎷 🎺🎸

INTERAKTÍV ÉLMÉNY-HÁZHOZSZÁLLÍTÁS//OTTHONKONCERT – ONLINEKONCERT Hazánkban elsőként, egyedülállóan otthonába visszük a zenei élményt!...

JAZZ FIVE Translate

2014. május 1., csütörtök

A Jazz jövője, a jövő Jazze, avagy Reflexiók a Nemzetközi Jazz Nap után



A Jazz jövője, a jövő Jazze,
avagy Reflexiók a Nemzetközi Jazz Nap után


         Április 30-án ünnepelte a világ a nemzetközi jazz napot, amelynek eredményeképpen a világ legtöbb városában az egész nap folyamán ingyen juthatott jazzkoncert-élményekhez a nagyrabecsült közönség.
2011ben az UNESCO – Herbie Hancock indítványozására – ezt a napot jelölte ki a jazz kultúra népszerűsítésére szánt nemzetközi ünnepnappá, amelynek 2014ben Osaka lett a házigazdája.
A 2011-es év nem csak világviszonylatban, hanem a hazai zenei életben is nagy változásokat indított el. A CXC. Nemzeti köznevelésről szóló törvény nagymértékben megváltoztatta a zenei- és köznevelés mindennapjait.
Művésztanárként nehezen élte meg a szakma a változásokat, hiszen nagymértékben megnehezítette az aktív művészi koncertéletet és a gyakorló előadóművészet helyett a szellemi tevékenységekre, illetve a gyakorlóban végzett munkára irányította a zeneművész-pedagógusok figyelmét. Zeneművész tanárokként napi szinten küzdünk a rohanó idővel és a percekbe szorított alapfunkciós és ösztönös életfolyamatokat mellett, a tanári és előadói szakmai fejlődésünket is tudatosan irányítanunk kell.
A nemzetközi jazz nap alkalmával megtisztelő felkérésnek tettünk eleget, ugyanis a város jazzkultúráját egyedüli helyi zenekarként képviselő zenekarként mutathattuk be változatos stílusokat magába foglaló populáris műsorunkat, osztatlan sikert aratva.
A városban első profi jazz-zenekarként megalakulva tudatosan szemléltük a megyeszékhelyi, a nagyvárosi és a vidéki igényeket – amit növendékeinken és szüleik igényein azonnal le is tudtunk mérni -, amelyeket aztán a repertoárépítésnél aktívan felhasználtunk.
Így jutottunk el mottónkig is, amely - a ”jazz mindenkinek” - nem kisebb értékfaktorát hordozza magában a művészküldetésnek, mint a jazzközönség visszahódítását a vidéki városokban is. Ennek eredményeképpen évek óta fáradozunk, de inkább küzdünk a közönségművelési feladatokkal és küldetésként tűztük ki a felnövekvő generációk tudatos zenei nevelését, képzését és művelését.
Míg a free, avantgarde és improvizatív jazz irányzatok főleg a szakmai közönséget vonzották be – így vidéken teljesen elveszítették a fizető közönséget -, a populáris jazz irányzatok interpretálásával több száz fős közönséglétszámmal számolhattunk, minden esetben a hely befogadóképességén túl további pót-ülőhelyek biztosításával. Széles közönségrétegekhez – és generációkhoz - eljuttathattuk az igényes jazz muzsikát, így az személyes ismeretségi körünkön kívül további partneri kapcsolatokat szerezhettünk – és kedveltethettük meg a jazzkultúrát - sikeres előadásaink során.
Szakmai oldalról több ízben ért minket a kérdés – főleg a főváros mentális közelében tevékenykedő jazz muzsikusoktól -, miért ezt a sokszínű és közkedvelt stíluskavalkádot választottuk tevékenységünk fő profiljaként és miért nem specializálódunk egy bizonyos irányzatra.
Tekintve, hogy egyenként több mint 20 év aktív szakmai színpadon eltöltött év áll hátunk mögött, nem célunk a szakmai közönségnek megfelelni, hiszen tanulmányi szakaszunk évtizedei alatt a legmagasabb szinten elismert és ismert szaktekintélyek, egyetemi professzorok előtt kellett megmérettetnünk, külföldön és hazánkban egyaránt.
A legkisebb kétség sem fér ahhoz, hogy az egyetemi éveink alatt oly sokszor megvalósított - állandó törzshelyen, jazz zenét befogadó szórakozóhelyen való közreműködések mára - a zenekar fejlődési szintjének megfelelően – idejétmúlttá és feleslegessé váltak, hiszen miért zárnánk be zenénket egy esti-éjjeli szórakozóhely földalatti falai közé, ha fényes nappal, friss levegőn több száz ember hallgathat minket???
Zeneművészeti diplomáink száma és minősége már a zenekar indulásakor garancia volt a szervezőknek a legmagasabb közönségigényeknek megfelelő szakmai munka megvalósítására, így a mi esetünkben a szakmai fejlődési út nem a füstös, sötét kocsmákban, hanem a - nemzetközi közönséget befogadó – csodálatos, csillogó báltermekben kezdődött.
Így esetünkben a kezdettől fogva más jellegű, összetettebb és magasabb elvárásoknak kellett megfelelni, mint az egy kezdő jazz zenekar esetében elvárható.
A közel 20 különböző műsort magában foglaló programunk mennyiségi és minőségi követelményei nagyfokú szakmai rutint és precizitást igényelnek a tevékenységeink során, így minden alkalommal megpróbáljuk maximálisan visszaszorítani a hibalehetőségeket és problémákat az információk szabad terjedésének irányítása által.
A szakmai köreinkben egyéb esetekben nem tapasztalható tudatos és előrelátó menedzselési tevékenységek mára nem, hogy vonzóerőt, de egyenesen taszítóerőt képviselnek a közönség felé, főleg a fiatalabb generációk esetében.
A megváltozott társadalmi és kulturális igények – részben a média üzleti szempontokból irányított, megtévesztő és félrevezető közvetítő szerepe miatt, részben a gazdasági helyzet és a szakma válságkezelési hiányosságai miatt, továbbá a helyi viszonyok és hagyományok erős és áthatolhatatlan mivolta miatt - a művész társadalomtól is változásokat és koordinált követést vártak el, ami mára kialakította a versenyképesség fogalmát a művelődési és nevelési közszektorban is.
A közönség befogadóképessége az egyes régiókban, megyékben, járásokban, de még a településeken is változó, így egy közszolgálati feladatokat ellátó zenekarnak minden egyes előadáson és koncerten elégedettséget kell mérni és a tapasztalatokat felhasználni műsorai vonzóbbá tételének érdekében.
Ha a helyi adottságokat kihagyjuk a képletből láthatjuk, hogy a zenekarok mindenütt ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, amelynek gyökere, hogy a fiatalabb generációk számára hogyan tudják ismét vonzóvá tenni a többtíz éves műfajokat.
Hazánkban bevált gyakorlat, hogy a harminc-negyven éve tevékenykedő zenekarok akkori slágereikkel szeretnének manapság is sikert elérni – úgy, hogy sem a hangszerelést, sem a dalok témáját nem frissítik korszerűen-, de ez csak azoknak a kiváló előadóknak sikerülhet – képzettségtől függetlenül -, akik megtalálták tehetségük révén szellemi otthonukat, hiszen a zene azon csodálatos dolog, amelynek forrása azonos az emberi lélekkel. Azok az előadók, akik nem csak eljátsszák, eléneklik, vagy rosszabb esetben lejátsszák a dalokat, hanem meg is töltik lelki folyamatokkal, érzelmekkel azokat, a mai kor ifjúságának is követendő példát és egyetemes, univerzális értékeket biztosítanak.
A jazz tekintetében még mindig általános a felfogás, hogy a régi évtizedes hagyományokat követve próbálnak meg sikeresen érvényesülni az előadók.
Nem ritkán passzívan másolva az elődöket és a mentális és készségbeli adottságokat fel nem használva próbálják visszatükrözni a látottakat.
Napjaink percről percre változó világa azonban ennek teljesen ellentétes szabályokat diktál.
A jazz jövője láthatóan napjainkban dől el. A pragmatikusan intellektuális és konvencionálisan gyakorlatias szempontok szerint elvégzett zenei frissítés és korszerű hangzásjavítás elengedhetetlen része lesz a jazz jövőjének biztosítása érdekében.
A kortárs zenei standardok alkalmazásával mindig az aktuálisan elmúlt 5 év történésit kell követendő példának tekinteni, így elmondhatjuk, hogy – a kortárs komolyzenéhez hasonlóan – a kortárs jazz zenében is egyre kevesebb szerep jut a dallami, ritmikai és metrikai elemeket nélkülöző idejétmúlt és korszerűtlen irányzatoknak.
A zeneszerzők koncepcionális szinten kell, hogy hozzáálljanak a mindennapokhoz és köznapi témájú, új hangzású kompozíciók megalkotására kell, hogy törekedjenek!
Ehhez elengedhetetlen lesz új kreatív zenei társulatok, társaságok létrehozása, amelyekben az elemzőknek, szakértőknek és szaktanácsadóknak is jelentős és kitüntetett megbecsülést kivívó feladat jut majd.
A közönség igényeit legmagasabb szinten kiszolgálva a folyamatos elégedettségmérési tapasztalatokat és adatokat kiértékelve és beépítve játékunkba a ”jazz mindenkinek” elvárásainak eleget téve, élvezhető és befogadható formában kívánjuk a későbbiekben is interpretálni. Ez a mindennapokban úgy jelenik meg, hogy mindig a helyi elvárásoknak, helyszínnek és a megrendelői igényeknek megfelelően állítjuk össze aznapi koncertműsorunkat, ami esetenként azt eredményezi, hogy szakmai tekintetben túl közkedvelt műsorszámokat játszunk és a zenei témákat kevés improvizatív szólóval szegélyezve teszünk eleget a formatani követelményeknek. Azonban, ha a hangszerelést tekintjük, láthatóvá válik, hogy az 5 tagú zenekar – a váltóhangszerekkel - összesen több mint 15 hangszert és hangot szólaltat meg, akkor világossá válik, hogy a tanítási tevékenységek mellett – ami jelenleg heti 32 óra, reggel 10-től este 7ig, 8-ig terjed -, ennyi féle hangszert és hangfajt professzionális keretek között szinten tartani nem kis feladat.
Be kell, hogy lássuk végre, hogy a szakmának szánt élettelen és túlzott technikai virtuozitás üres fülekre és csukott szívekre talál a közönség soraiban, így a szakmai rutin, hatékony módszerek és fortélyok alkalmazásával tudjuk ismét megtölteni jazz zenével a megüresedett, érzelemre szomjazó szíveket.
A mai átlag közönség számára élvezhetetlenül sebes tempóban lejátszott skálafutamok érthetetlenné és felfoghatatlanná teszik számukra játékunkat, így kreatív módon irányított zenei folyamatokkal visszacsempésztük a dallamosságot a szólórészekbe és az átvezető részekbe egyaránt. Az így tudatosan megszületett érzelmes, szívhez szóló és megható dallamfordulatok közel hozták és befogadhatóvá tették a jazz muzsikát a köznapi közönség számára is. Ennek köszönhetjük, hogy közönségünk az év minden szakában – teltházas több száz fős koncerttermek keretében - kíváncsi muzsikáinkra és tavasszal megjelenő új műsoraink mindig nagy érdeklődést váltanak ki, valamint megalapozzák a zenekar - az induló fesztiválidényben betöltött - szerepét, szakmai és személyes elismerést és tekintélyt egyaránt biztosítva.
Küldetésünk és Ars Poeticánk – ezt támasztja alá zeneszerzői munkásságom és mindannyiunk tanári és előadói tevékenysége -, hogy a jazz- és a zenekultúrát mindenki által befogadható és elismert módon képviselhessük és az egyetemes értékek megőrzésével, ápolásával és közvetítésével minden generáció és közönségréteg számára élvezhető és könnyen befogadható szórakoztató zenét. A jazz a kezdetektől az utca emberének, a közembernek a zenéje volt, aztán az idők során az elit értelmiségi közönség tagjai közt találta meg csak a támogatóit.
A jazz zene megújítása az egyszerűsítéssel kezdődik és az emberek szívébe és lelkébe való visszajutással végződik. Aki ma aktívan és hatékonyan szeretne szerepet vállalni a művészetek – így a jazzkultúra - népszerűsítésének érdekében indított végeláthatatlan kampányban, ezeket a szempontokat szem előtt kell, hogy tartsa.
A jazz tiszta forrását felkutatva koncepcionális szinten kell, hogy újraértelmezzük, hogy mi is a célunk a zenéléssel és a jazz zene üzenete mit és kinek közvetítsen?
Amennyiben ezekre a kérdésekre egy előadó, vagy egy zenekar kollektíven megtalálja a választ, biztosíthatja szakmai fejlődését és jövőjét.
A jövő jazz zenéje, a jazz jövőjének – a múlt és jelen értékei felnövekvő generációk felé való közvetítésének, megőrzésének - biztosításával alakulhat ki, így minden emberhez kell szólnia, a világon mindenhol a tolerancia, integráció és egyenjogúság eszméjével megfűszerezve.
Talán ez lehet a nemzetközi jazz nap legfőbb üzenete mindenki számára…


Debrecen, 2014. Május 1.
Domokos János Antal
Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző