A Művészeti Iskola, mint szervezet

A Művészeti Iskola, mint szervezet

    A művészeti iskola esetében, tekintve, hogy pragmatikusan intellektuális és konvencionálisan gyakorlatias pedagógusokat is szintetizáló intézményről beszélünk, szervezeti struktúráját tekintve többvezetős hagyományos funkcionális szerkezet jellemzi.

Az egyetemes és a nemzeti értékek mellett a helyi hagyományok megőrzése és élő gyakorlatú továbbörökítése is elvárás az intézménnyel szemben, hiszen a különböző városokban kialakult büszke lokálpatrióta mentalitással való azonosulás meghatározott követelménye az intézmény és környezete viszonyának, a város információs keringésébe való beilleszkedésnek.

Az intézmény fenntartója a Klegensberg Intézményfenntartó Központ, a működtetői feladatokat a városi önkormányzat és az üzemeltetési teendőket különböző szakmai szervezetek látják el. A munkaidő-ellenőrzés digitális formában történik – személyesre szóló kártyás beléptető rendszer segítségével -, aminek a tanulókra történő kiterjesztéséhez szükséges infrastruktúra a közeljövőben kiépítésre kerül.

A profiltisztítás során az intézmény megőrizhette - a közismereti tantárgyak mellett közkedvelt - művészeti tagozatait is, amely közül mára a zene, a tánc, a képzőművészetek és a dráma tagozatok stabilizálódtak, személyi feltételek, felhasználói igények, valamint elérhető korszerű szakmai IKT eszközök tekintetében.

A közel egy évszázados nagy múltú zeneiskolák teremtette versenyhelyzet mellett a csupán 15 éves intézménytípus komoly szakmai és anyagi támogatói problémákkal küzd, ennek ellenére – az érdekütközések elkerülésének, a művésztanárok magasabb kvalitásainak, széleskörűbb tapasztalatainak, valamint a társadalom, a szülők és a növendékek szükségleteire, igényeire való koncentrálásnak köszönhetően - minden kulturális és társadalmi réteg igényeinek (vagy igénytelenségének) eleget tud tenni.

A szülők és növendékek – érdeklődésüknek és készségeiknek megfelelően - az egyéni és csoportos órák palettájáról, a zeneművészeti, a táncművészeti, a képzőművészeti és a dráma tagozatok főtárgyai közül szabadon választva elégíthetik ki fejlődési, vagy hasznos szabadidőigényeiket.

Az elmúlt évek fenntartóváltásából adódó nehézségek mára optimalizálódtak és kiegyensúlyozott szervezeti kultúra alakulhatott ki a gazdaságosság és a regionális, a városi és az intézményi célok magas szintű teljesítésének jegyében.

A kiterjedt információs és felhasználói hálózat – minden szükséges és igényelt pedagógiai tevékenységi körben művész- és szaktanárokkal, tanítókkal, valamint pedagógiai asszisztensekkel lefedő - kiszolgálása miatt több szegmense felfedezhető a szervezeti kultúrának.

A külsőleg szabályozott formális szabálykövető tevékenységek a teljes struktúrán végigvezetnek, lassú reagálású kisebb hivatalosan irányító csoportokra osztva, szigorúan rögzített szabályrendszerrel, hatáskörökkel és a hozzájuk tartozó felelősséggel és elismertséggel, míg a belső non-formális szervezeti egységek kisebb folyamatokat azonnali reagálással hatékonyan irányítanak, önként vállalt felelősségekkel, felismerhető szabályok, hatáskör és elismertség nélkül. A szervezeti kultúra láthatatlan szegmense irányítja valójában az intézményt, mert ezek szimpátia és kölcsönös segítő támogatáson alapuló személyes szerveződések a kölcsönös és feltétel nélküli bizalomra, a kedvesen kimondott szép szó hitelére, a tiszteletre és toleranciára épülve megingathatatlan szerkezetét alkotják az intézmény belső rendszerének.

Abban az esetben, ha a belső rendszer két tagja között megromlik a kapcsolat, vagy megszűnik a bizalom az egész intézmény munkáját és kifelé kommunikált információs képét is lerombolja és csak hosszas erőfeszítések árán állítható vissza az optimális állapot.

Amennyiben a külső rendszer tagjai között romlik meg a kapcsolat, szinte azonnal visszaállítható az optimális állapot, a hierarchális szerepek tudatosításával és az alárendeltségi viszonyok elfogadtatásával.

Az általános és a művészeti iskola vezetői funkcióik szerint különülnek el, akik számára a pedagógiai programban rögzített – az aktív tanulást elősegítő, a csoportos és egyéni munkát segítő - kedvező családias hangulat és komfortérzet szekciónkénti biztosítása meghatározó napi tevékenység.

A művészeti iskolai rész vezetője a művészeti igazgató, aki külsőleges irányításával a különböző kulturális és társadalmi közösségekből érkező művésztanárok napi munkáját gyakorlatias szempontok szerint szervezi meg. A tagozatok különböző elvárásai miatt a szakmai irányítás hatásköre és felelőssége a művésztanárok tudatos és önkéntes kötelességvállalása.

A különböző tanévidőszakok más és más vezetői taktikák alkalmazását várják el, hiszen a tanévkezdési, a tanulmányi, az ünnepi, a beiskolázási és a tanévzárási frekventált időszakok adminisztrációs követelményei eltérő informális kommunikációs lehetőségeket tesznek lehetővé.

A tanév tanulmányirányítási időszakára az általános információ-visszatartás a jellemző, amivel a vezetők biztosítják a pedagógusok és tanulók napi teendőkre koncentrálását.

A tanévkezdés és tanévzárás időszaka minden szereplő számára fokozottan megterhelő, hiszen az információelárasztás következtében hirtelen előtörő feladat- és problémaáradat elvonja a pedagógusok figyelmét a napi feladatokról és folyamatos elkésettség-érzetet fenntartva veszi igénybe a türelmet és a problémamegoldó-készséget.  

Az ünnepi időszakok alkalmazott taktikája a csöpögtetés, hiszen ebben a periódusban a logisztikai túlterheltség miatt csak részinformációkat tudnak közölni a vezetők, így ezek a közös ünnepek a legbizonytalanabb időszakai a tanévnek tekintve, hogy minden alkalommal minden körülmény megváltozik a művészeti iskola életében, beleértve a helyszínt, az előadókat, a műsor produkciókat, a felkészítő tanárokat, a közönséget és a technikai biztosítást.

Ezt a problémát fokozza, hogy – az előzetes információk hiánya, vagy pontatlansága miatt- legtöbbször csak a rendezvény helyszínén alakulnak ki a feltételek, így - az adott feltételekhez igazodó - improvizatív műsor-újratervezéssel szükséges azonnal megoldani a problémás szituációt. A tanév végi fontosabb jubileumokra való felkészülés már a tanév elején megkezdődik, így igen nehéz fenntartani a pedagógusok eseményre való koncentrálását, hiszen a távoli időpont és az adminisztrációs teendők jelentősen tompítják a fókuszálást.

A művészeti iskola küldetésnyilatkozatában rögzített alapvető célja a művészetek magaskultúrális közművelődési eszközökkel történő széleskörű népszerűsítése, a közönségnevelés, a kiemelkedően tehetséges növendékek szakmai előmenetelének biztosítása, irányítása és nyomon követése, valamint a szakmai utánpótlás nevelés.

A megvalósítandó művészeti nevelési és oktatási célok – a 30perces órákon belül percenként, 12 év időtartamban - erősen szabályozottak, azonban a személyiség- és képességfejlesztési módszerek alkalmazása növendékenként változhat.

A művészeti nevelés képviselői - a készségfejlesztés műveltségi, a közismereti és személyiségfejlődésre gyakorolt hatásai, valamint a művésztanárok kiegyensúlyozott viselkedéskultúrája, személyiségközpontú segítőkészsége és példamutató szakmai elhivatottságból adódó elmélyült tudása miatt és a specifikus pedagógiai program és tanterv tudatos kialakítói és alkalmazóiként – nagy szakmai tiszteletre, megbecsülésre, befolyásra és bizalomra tesznek szert a szülők, a növendékek és a kollégák körében egyaránt, azonban a nem hétköznapi életvitelükből adódóan állandó személyes támadásoknak vannak kitéve.

A művészeti nevelés társadalmi értékfaktora – a személyes vonatkozások kizárásával - kimagasló, hiszen - az egyetemes kulturális értékek közvetítése mellett, a nemzeti és a helyi kulturális értékek és sajátosságok megőrzésével és továbbörökítésével - a több ezer éves tudás mellett a korszerű ismereteket átadására egyaránt hivatott, a képességekből készségekké való fejlesztés - a közismereti tanárok körében is kiterjeszthető és alkalmazható szabvány és sztenderdlicenc - gyors és könnyű módszereinek és kiterjedt tapasztalatainak rögzítése, tudatosítása, valamint széleskörű népszerűsítésének segítségével.

A művészeti iskola kiemelt társadalmi szerepvállalása az egyetemes és nemzeti kulturális kincsek továbbörökítése, a kulturálisan szegregált környezetben nevelkedő tanulók – átfogó tudásanyag biztosításával történő - motiválása jótékony-hatékony közösségi előadói tevékenységek kialakítására és fenntartására, a kulturálisan ingergazdag környezetben nevelkedő növendékek – elmélyült tudásanyag biztosításával történő - inspirálása aktív és kreatív egyéni alkotótevékenységek kialakítására, fejlesztésére és fenntartására.

A nemzeti és nemzetközi ünnepnapok művészi tartalmú és színvonalú műsorának állandó biztosításával a művészeti növendékek és a művésztanárok az egyetemes, a nemzeti, a helyi és az iskolai kulturális elvárásoknak is eleget tesznek.

A közismereti tanárok – munkájuk bármikor elérhető szakmai segítőjeként - nagyrészt tanulóbecsalogatónak és műsorszolgáltatónak tekintik a művészeti iskolát és a művésztanárokat, hiszen a számukra ismeretlen művészvilág egyfajta misztikusan és elvontan intellektuális közege átláthatatlan és megközelíthetetlen univerzumként tárul eléjük.

Saját szervezésű műsoraikhoz elengedhetetlen a művészeti tanszakok jelenléte, azonban a képességfejlesztést professzionális szinten gyakorló művészeti tantervek szigorú időbeli hatályai miatt kellemetlen szituációkat teremt, amikor a közismereti szervezők (akik személyenként évente csak néhány rendezvényt szerveznek) egy héttel a rendezvény előtt jelölik ki – a műsort előadó osztály tagjaként – a művészeti iskolai növendéket, hogy önálló interpretációval is egészítse ki a műsort az iskolai és városi rendezvényeken. Tekintve, hogy hetente csak 2x30 perces hangszeres órán vesznek részt az egy héttel a frekventált esemény előtt bejelentett produkcióra való felkészülés növendéki és tanári szempontból is megterhelő feladat, nem mellesleg, hogy közben a művészeti iskolai rendezvényekre kialakított önálló és csoportos koncertekre és előadásokra is egy teljesen más műsorral készül a növendék.

A művészeti iskolai rendezvényeken komoly szervezést igényel az előkészület, a műsor-összeállítás tanszakonként és közösen is, a rendezvény technikai és szakmai biztosítása, színpadpakolás, hangosítás, konferálás és egyéb szervezői tevékenységek, tehát mire egy produkció színpadra kerül több hónapos tudatos szervező és irányító munka előzi meg, amihez a művészeti iskola művésztanárai segítség nélkül maradnak. Az állami fenntartás előtt a karbantartók és gondnokok látták el ezeket a feladatokat, de amióta az önkormányzati és állami működtetés különvált a technikai dolgozók csak külön szerződés keretében – túlóradíj felszámolása mellett – hajlandóak elvégezni ezeket a mellékfeladatokat. Ugyanez igaz a konyhai személyzetre is, akik a külföldi delegációk és testvériskolák küldötteinek vendéglátását teszik adminisztratív ezúton lehetetlenné.

Az intézményvezetők és technikai dolgozók, valamint pedagógiai munkát segítők közötti viszony – a különböző fenntartásból adódóan - jelentősen romlott, így az eddigi több évtizedes pozitív személyes kapcsolatok is eltűntek, a vezetők tekintélye megszűnt.

Az iskola irányításával kapcsolatos – a munkakörükben tételesen nem jegyzett feladatok elvégzésére irányuló - személyes kéréseket ezután csak külön szerződés keretében hivatalos formában hajlandóak teljesíteni. (fák metszése, lomb összeseprése…)

A vezető személyiségének – új igényként megjelenő - legfontosabb tulajdonságai az emberszeretet, a kedvesség, a segítőkészség és a tiszteletteljesség lesznek, hiszen ezek segítségével lesz képes pusztán kéréssel rávenni másokat a váratlan, de sürgős feladatok elvégzésére.

A szülők és a szülői munkaközösség által biztosítható segítő támogatás elengedhetetlen lesz a jövőben ezeknek a problémáknak a gyors és hatékony megoldása érdekében, így – a vezetők által tudatosan irányított - szorosabb és kölcsönösen segítő viszony kialakítására van szükség a széles profilpalettával rendelkező művészeti iskolákban.

            A családok életében kiterjedő európai dimenzió – a külföldön dolgozó szülők miatt széthulló családi és személyes kapcsolati hálók és a nagyszülők gondozásában nevelt 3 lakcímmel rendelkező gyermekek megjelenése fokozott odafigyelés mellett - további feladatok és problémák segítő jellegű megoldását várja el az intézményektől, így fokozottan a művészeti iskolától is, ahol a művésztanárok - kisgyermekkortól időskorig - 12 évfolyamon fejlesztik a növendékek készségeiket, globális, európai, nemzeti, szakmai, helyi és személyes értékszempontok szerint.

Megjelent a fiatal nagycsaládos értelmiségi és üzleti réteg, ami az iskolától is fokozott figyelmet és szolgáltatáslefedettséget igényel, így az intézmények rövid és hosszútávú céljai módosításra kerültek. Az új felhasználói kör nagyobb befolyással, nagyobb anyagi lehetőségekkel, de kevesebb – saját gyermekével eltölthető – szabadidővel rendelkezik.

A művelt értelmiségi réteg igényeinek kiszolgálása a közszféra mindennapos feladata, azonban – a szűk körű felhasználószám, a minőségi elvárások miatt és a ráfordítható anyagi forrástöbblet ellenére – hatalmas piaci hiányként mutatkozik az üzleti életben és a marketing világában is, ideértve a kereskedelmi médiák tevékenységeit, a társadalmi és kulturális szolgáltatásokat, társadalmi szerepvállalásokat, ipari termékeket és szolgáltatásokat is.

Az igények között központi helyen szerepel a vidéki lakó-, vagy munkahelyen igénybe vett – a megyeszékhelyéhez hasonló - széleskörű művészeti, kéttannyelvű, sport és egyéb fejlesztő képzési -  szolgáltatások megjelenése, így az új igények elhivatott, készséges és magas szintű kiszolgálása magasabb minőségű, áru és értékfaktorú, valamint egyénre szabottabb termékek és szolgáltatások könnyebb értékesíthetőségét teszi lehetővé, ami a – lokális beiskolázást kiszolgáló és családközpontú - küldetésnyilatkozat és a társadalmi szerepvállalás korszerűsítő felülvizsgálatát és módosítását követeli meg.

Az intézményesített művészetoktatás jelenleg az egyetlen minőségi köznevelési intézményszolgáltatás, ami az újonnan megjelent értelmiségi réteg igényeit is kiszolgálja, a klasszikus (elismerten magas értékfaktorú) és a korszerű ismereteket egyaránt könnyedén elsajátíthatóvá teszi a játékos tanulás (hangszerjáték, népi játék, színjáték, kreatív kézműves játék) segítségével. Ennek oka, hogy míg az egyéb területeken tevékenykedő pedagógusok esetében nem központi szükséglet és követelmény a széleskörű kompetenciakifejlesztés, addig a művésztanárok – a kiterjedt intézményi, növendéki, valamint személyes szakmai és logisztikai tevékenységeik miatt – nagyobb tudással, tapasztalattal, elhivatottsággal és tudatossággal rendelkeznek.

Ennek tudatában a felsőoktatási intézmények - a megnövekedett igényű minőségi és specifikus továbbképzések segítségével - a digitális tananyag- és taneszköz-korszerűség fokozott előtérbe helyezésével - széleskörű ismeretanyag átadásának kompetenciájával rendelkező – kiemelt motivációs és inspirációs hatást, valamint hatékonyságot kifejtő pedagógusokat képezhetnek.

A fokozott marketingmenedzseléssel rendelkező művészeti nevelésben elindult új folyamatok néhány éven belül a közismereti tanulmányokban is éreztetik hatásukat, hiszen pl.: az egyéni zeneóra komplex fejlesztési hatékonyságának és hosszútávú jótékony hatásainak megkérdőjelezhetetlenek mivolta miatt – de nem kötelező használati jellege és térítési díjfizetési kötelezettség ellenére - kiemelt igénnyel működő és széleskörűen népszerű és elismert szolgáltatása a művészeti iskolának.

Az intézmények korszerű didaktikai forrásainak stabilizálásához a jövőben szükség van a hatékony és szükséges hagyományok stabilizálására, a tevékenységek és szolgáltatások szelektálására és optimalizálására, az infrastruktúra fenntartására és lehetőség szerinti fejlesztésére, valamint a társadalmi szerepvállalás – az intézmény valódi üzenetének – tudatos meghatározására és széleskörű népszerűsítő kommunikálására az oktató- fejlesztő-nevelő intézmény szolgáltatásainak felhasználói és ismerősi információs körében egyaránt.

A mára kialakult helyzetre a legjellemzőbb a pedagógusi korlátok és határok rögzítése és tudatosítása, így biztosított a színvonalas munkavégzés, de nem teljesedhet ki egyénileg egyetlen pedagógus sem, hiszen a látens és a jövőbeli igényeknek nem tud megfelelni – a közös érdekek biztonságos és korlátozott kiszolgálása miatt – csak mérsékelt formában használhatja kompetenciáit és kimagasló, vagy rejtett készségeit, az intézmény szükségleteihez és hiányosságaihoz igazodva.

Az egyéni sajátosságok és értékfaktorok maximális kihasználása és jótékony-hatékony beépítése a pedagógiai folyamatokba azon intézmények közeljövőbeli feladata, amelyek már rendelkeznek egy – a művészeti iskoláéhoz hasonló - tematikusan, időrendben, tantárgyakra és további feladatokra kidolgozott metodikus és didaktikus licenc-szel, amely segítségével a különböző tanári kompetenciákból, képesítésekből és személyiségekből adódó szabályozatlanság és színvonalkülönbségek szabályozhatóvá és – digitális adminisztrációval - rögzítetté válnak.

Domokos János Antal

Trombitaművész-tanár, Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,

a Művészi Zene Kör tehetséggondozó szervezet vezetője

Debrecen, 2015. Április 22.