A Művészeti Iskola, mint szervezet
A művészeti iskola esetében, tekintve, hogy
pragmatikusan intellektuális és konvencionálisan gyakorlatias pedagógusokat is szintetizáló
intézményről beszélünk, szervezeti struktúráját tekintve többvezetős
hagyományos funkcionális szerkezet jellemzi.
Az
egyetemes
és a nemzeti értékek mellett a helyi hagyományok megőrzése és élő
gyakorlatú továbbörökítése is elvárás az intézménnyel szemben, hiszen a
különböző városokban kialakult büszke lokálpatrióta mentalitással való
azonosulás meghatározott
követelménye az intézmény és környezete viszonyának, a város információs
keringésébe való beilleszkedésnek.
Az intézmény fenntartója a Klegensberg
Intézményfenntartó Központ, a működtetői feladatokat a városi önkormányzat és
az üzemeltetési teendőket különböző szakmai szervezetek látják el. A
munkaidő-ellenőrzés digitális formában történik – személyesre szóló kártyás
beléptető rendszer segítségével -, aminek a tanulókra történő kiterjesztéséhez
szükséges infrastruktúra a közeljövőben kiépítésre kerül.
A
profiltisztítás során az intézmény megőrizhette - a közismereti tantárgyak
mellett közkedvelt - művészeti tagozatait is, amely közül mára a zene, a tánc,
a képzőművészetek és a dráma tagozatok stabilizálódtak, személyi feltételek,
felhasználói igények, valamint elérhető korszerű szakmai IKT eszközök
tekintetében.
A közel egy évszázados nagy múltú zeneiskolák teremtette versenyhelyzet mellett a csupán
15 éves intézménytípus komoly szakmai és anyagi támogatói problémákkal küzd, ennek
ellenére – az érdekütközések elkerülésének, a művésztanárok magasabb
kvalitásainak, széleskörűbb tapasztalatainak, valamint a társadalom, a szülők és a növendékek szükségleteire, igényeire
való koncentrálásnak köszönhetően - minden kulturális és társadalmi réteg
igényeinek (vagy
igénytelenségének) eleget tud tenni.
A
szülők és növendékek – érdeklődésüknek és készségeiknek megfelelően - az egyéni és csoportos órák
palettájáról, a zeneművészeti, a táncművészeti, a képzőművészeti és a dráma
tagozatok főtárgyai közül szabadon választva elégíthetik ki fejlődési, vagy
hasznos szabadidőigényeiket.
Az elmúlt évek fenntartóváltásából adódó nehézségek
mára optimalizálódtak és kiegyensúlyozott szervezeti kultúra alakulhatott ki a
gazdaságosság és a regionális, a városi és az intézményi célok magas szintű teljesítésének
jegyében.
A
kiterjedt információs és felhasználói hálózat – minden szükséges és igényelt pedagógiai
tevékenységi körben művész- és szaktanárokkal, tanítókkal, valamint pedagógiai
asszisztensekkel lefedő - kiszolgálása miatt több szegmense felfedezhető a
szervezeti kultúrának.
A külsőleg szabályozott formális szabálykövető
tevékenységek a teljes struktúrán végigvezetnek, lassú reagálású kisebb hivatalosan
irányító csoportokra osztva, szigorúan rögzített szabályrendszerrel, hatáskörökkel
és a hozzájuk tartozó felelősséggel és elismertséggel, míg a belső non-formális
szervezeti egységek kisebb folyamatokat azonnali reagálással hatékonyan irányítanak,
önként vállalt felelősségekkel, felismerhető szabályok, hatáskör és elismertség
nélkül. A szervezeti kultúra láthatatlan szegmense irányítja valójában az
intézményt, mert ezek szimpátia és kölcsönös segítő támogatáson alapuló személyes
szerveződések a kölcsönös és feltétel nélküli bizalomra, a kedvesen kimondott szép
szó hitelére, a tiszteletre és toleranciára épülve megingathatatlan szerkezetét
alkotják az intézmény belső rendszerének.
Abban
az esetben, ha a belső rendszer két tagja között megromlik a kapcsolat, vagy
megszűnik a bizalom az egész intézmény munkáját és kifelé kommunikált
információs képét is lerombolja és csak hosszas erőfeszítések árán állítható
vissza az optimális állapot.
Amennyiben
a külső rendszer tagjai között romlik meg a kapcsolat, szinte azonnal
visszaállítható az optimális állapot, a hierarchális szerepek
tudatosításával és az alárendeltségi viszonyok elfogadtatásával.
Az általános és a művészeti iskola vezetői funkcióik
szerint különülnek el, akik számára a pedagógiai programban rögzített – az
aktív tanulást elősegítő, a csoportos és egyéni munkát segítő - kedvező
családias hangulat és komfortérzet szekciónkénti biztosítása meghatározó napi
tevékenység.
A
művészeti iskolai rész vezetője a művészeti igazgató, aki külsőleges
irányításával a különböző kulturális és társadalmi közösségekből érkező
művésztanárok napi munkáját gyakorlatias szempontok szerint szervezi meg. A
tagozatok különböző elvárásai miatt a szakmai irányítás hatásköre és
felelőssége a művésztanárok tudatos és önkéntes kötelességvállalása.
A különböző tanévidőszakok más és más vezetői
taktikák alkalmazását várják el, hiszen a tanévkezdési, a tanulmányi, az
ünnepi, a beiskolázási és a tanévzárási frekventált időszakok adminisztrációs követelményei
eltérő informális kommunikációs lehetőségeket tesznek lehetővé.
A
tanév tanulmányirányítási időszakára az általános információ-visszatartás a
jellemző, amivel a vezetők biztosítják a pedagógusok és tanulók napi teendőkre koncentrálását.
A
tanévkezdés és tanévzárás időszaka minden szereplő számára fokozottan
megterhelő, hiszen az információelárasztás következtében hirtelen előtörő
feladat- és problémaáradat elvonja a pedagógusok figyelmét a napi feladatokról
és folyamatos elkésettség-érzetet fenntartva veszi igénybe a türelmet és a
problémamegoldó-készséget.
Az
ünnepi időszakok alkalmazott taktikája a csöpögtetés, hiszen ebben a
periódusban a logisztikai túlterheltség miatt csak részinformációkat tudnak
közölni a vezetők, így ezek a közös ünnepek a legbizonytalanabb időszakai a
tanévnek tekintve, hogy minden alkalommal minden körülmény megváltozik a
művészeti iskola életében, beleértve a helyszínt, az előadókat, a műsor produkciókat,
a felkészítő tanárokat, a közönséget és a technikai biztosítást.
Ezt a problémát fokozza, hogy – az előzetes információk
hiánya, vagy pontatlansága miatt- legtöbbször csak a rendezvény helyszínén
alakulnak ki a feltételek, így - az adott feltételekhez igazodó - improvizatív műsor-újratervezéssel
szükséges azonnal megoldani a problémás szituációt. A tanév végi fontosabb
jubileumokra való felkészülés már a tanév elején megkezdődik, így igen nehéz
fenntartani a pedagógusok eseményre való koncentrálását, hiszen a távoli
időpont és az adminisztrációs teendők jelentősen tompítják a fókuszálást.
A művészeti
iskola küldetésnyilatkozatában rögzített alapvető célja a művészetek
magaskultúrális közművelődési eszközökkel történő széleskörű népszerűsítése, a
közönségnevelés, a kiemelkedően tehetséges növendékek szakmai előmenetelének
biztosítása, irányítása és nyomon követése, valamint a szakmai utánpótlás
nevelés.
A megvalósítandó művészeti nevelési és oktatási célok – a 30perces órákon belül percenként,
12 év időtartamban - erősen szabályozottak, azonban a személyiség- és
képességfejlesztési módszerek alkalmazása növendékenként változhat.
A művészeti nevelés
képviselői - a készségfejlesztés műveltségi, a közismereti és személyiségfejlődésre
gyakorolt hatásai, valamint a művésztanárok kiegyensúlyozott
viselkedéskultúrája, személyiségközpontú segítőkészsége és példamutató szakmai
elhivatottságból adódó elmélyült tudása miatt és a specifikus pedagógiai
program és tanterv tudatos kialakítói és alkalmazóiként – nagy szakmai tiszteletre,
megbecsülésre, befolyásra és bizalomra tesznek szert a szülők, a növendékek és
a kollégák körében egyaránt, azonban a nem hétköznapi életvitelükből adódóan
állandó személyes támadásoknak vannak kitéve.
A művészeti
nevelés társadalmi értékfaktora – a személyes vonatkozások kizárásával - kimagasló,
hiszen - az egyetemes kulturális értékek közvetítése mellett, a nemzeti és a
helyi kulturális értékek és sajátosságok megőrzésével és továbbörökítésével - a
több ezer éves tudás mellett a korszerű ismereteket átadására egyaránt
hivatott, a képességekből készségekké való fejlesztés - a közismereti tanárok körében is kiterjeszthető és
alkalmazható szabvány és sztenderdlicenc - gyors és könnyű módszereinek és
kiterjedt tapasztalatainak rögzítése, tudatosítása, valamint széleskörű népszerűsítésének
segítségével.
A művészeti
iskola kiemelt társadalmi szerepvállalása az egyetemes és nemzeti kulturális
kincsek továbbörökítése, a kulturálisan szegregált környezetben nevelkedő
tanulók – átfogó tudásanyag biztosításával történő - motiválása jótékony-hatékony
közösségi előadói tevékenységek kialakítására és fenntartására, a kulturálisan
ingergazdag környezetben nevelkedő növendékek – elmélyült tudásanyag
biztosításával történő - inspirálása aktív és kreatív egyéni alkotótevékenységek
kialakítására, fejlesztésére és fenntartására.
A nemzeti és nemzetközi ünnepnapok művészi tartalmú és
színvonalú műsorának állandó biztosításával a művészeti növendékek és a
művésztanárok az egyetemes, a nemzeti, a helyi és az iskolai kulturális elvárásoknak
is eleget tesznek.
A közismereti
tanárok – munkájuk bármikor elérhető szakmai segítőjeként - nagyrészt
tanulóbecsalogatónak és műsorszolgáltatónak tekintik a művészeti iskolát és a
művésztanárokat, hiszen a számukra ismeretlen művészvilág egyfajta misztikusan és
elvontan intellektuális közege átláthatatlan és megközelíthetetlen univerzumként
tárul eléjük.
Saját szervezésű műsoraikhoz elengedhetetlen a művészeti
tanszakok jelenléte, azonban a képességfejlesztést professzionális szinten
gyakorló művészeti tantervek szigorú időbeli hatályai miatt kellemetlen
szituációkat teremt, amikor a közismereti szervezők (akik személyenként évente
csak néhány rendezvényt szerveznek) egy héttel a rendezvény előtt jelölik ki – a
műsort előadó osztály tagjaként – a művészeti iskolai növendéket, hogy önálló
interpretációval is egészítse ki a műsort az iskolai és városi rendezvényeken.
Tekintve, hogy hetente csak 2x30 perces hangszeres órán vesznek részt az egy
héttel a frekventált esemény előtt bejelentett produkcióra való felkészülés növendéki
és tanári szempontból is megterhelő feladat, nem mellesleg, hogy közben a
művészeti iskolai rendezvényekre kialakított önálló és csoportos koncertekre és
előadásokra is egy teljesen más műsorral készül a növendék.
A művészeti
iskolai rendezvényeken komoly szervezést igényel az előkészület, a műsor-összeállítás
tanszakonként és közösen is, a rendezvény technikai és szakmai biztosítása,
színpadpakolás, hangosítás, konferálás és egyéb szervezői tevékenységek, tehát
mire egy produkció színpadra kerül több hónapos tudatos szervező és irányító
munka előzi meg, amihez a művészeti iskola művésztanárai segítség nélkül
maradnak. Az állami fenntartás előtt a karbantartók és gondnokok látták el
ezeket a feladatokat, de amióta az önkormányzati és állami működtetés különvált
a technikai dolgozók csak külön szerződés keretében – túlóradíj felszámolása
mellett – hajlandóak elvégezni ezeket a mellékfeladatokat. Ugyanez igaz a
konyhai személyzetre is, akik a külföldi delegációk és testvériskolák
küldötteinek vendéglátását teszik adminisztratív ezúton lehetetlenné.
Az
intézményvezetők és technikai dolgozók, valamint pedagógiai munkát segítők
közötti viszony – a különböző fenntartásból adódóan - jelentősen romlott, így
az eddigi több évtizedes pozitív személyes kapcsolatok is eltűntek, a vezetők
tekintélye megszűnt.
Az iskola irányításával kapcsolatos – a munkakörükben
tételesen nem jegyzett feladatok elvégzésére irányuló - személyes kéréseket
ezután csak külön szerződés keretében hivatalos formában hajlandóak
teljesíteni. (fák metszése, lomb összeseprése…)
A vezető személyiségének – új igényként megjelenő - legfontosabb
tulajdonságai az emberszeretet, a kedvesség, a segítőkészség és a tiszteletteljesség
lesznek, hiszen ezek segítségével lesz képes pusztán kéréssel rávenni másokat a
váratlan, de sürgős feladatok elvégzésére.
A szülők és a szülői munkaközösség által biztosítható segítő
támogatás elengedhetetlen lesz a jövőben ezeknek a problémáknak a gyors és
hatékony megoldása érdekében, így – a vezetők által tudatosan irányított - szorosabb
és kölcsönösen segítő viszony kialakítására van szükség a széles
profilpalettával rendelkező művészeti iskolákban.
A családok
életében kiterjedő európai dimenzió – a külföldön dolgozó szülők miatt széthulló
családi és személyes kapcsolati hálók és a nagyszülők gondozásában nevelt 3
lakcímmel rendelkező gyermekek megjelenése fokozott odafigyelés mellett -
további feladatok és problémák segítő jellegű megoldását várja el az
intézményektől, így fokozottan a művészeti iskolától is, ahol a művésztanárok -
kisgyermekkortól időskorig - 12 évfolyamon fejlesztik a növendékek készségeiket,
globális, európai, nemzeti, szakmai, helyi és személyes értékszempontok
szerint.
Megjelent a
fiatal nagycsaládos értelmiségi és üzleti réteg, ami az iskolától is fokozott
figyelmet és szolgáltatáslefedettséget igényel, így az intézmények rövid és
hosszútávú céljai módosításra kerültek. Az új felhasználói kör nagyobb
befolyással, nagyobb anyagi lehetőségekkel, de kevesebb – saját gyermekével
eltölthető – szabadidővel rendelkezik.
A művelt értelmiségi réteg igényeinek kiszolgálása a
közszféra mindennapos feladata, azonban – a szűk körű felhasználószám, a
minőségi elvárások miatt és a ráfordítható anyagi forrástöbblet ellenére – hatalmas
piaci hiányként mutatkozik az üzleti életben és a marketing világában is,
ideértve a kereskedelmi médiák tevékenységeit, a társadalmi és kulturális szolgáltatásokat,
társadalmi szerepvállalásokat, ipari termékeket és szolgáltatásokat is.
Az igények között központi helyen szerepel a vidéki lakó-,
vagy munkahelyen igénybe vett – a megyeszékhelyéhez hasonló - széleskörű művészeti,
kéttannyelvű, sport és egyéb fejlesztő képzési - szolgáltatások megjelenése, így az új igények
elhivatott, készséges és magas szintű kiszolgálása magasabb minőségű, áru és
értékfaktorú, valamint egyénre szabottabb termékek és szolgáltatások könnyebb
értékesíthetőségét teszi lehetővé, ami a – lokális beiskolázást kiszolgáló és családközpontú
- küldetésnyilatkozat és a társadalmi szerepvállalás korszerűsítő felülvizsgálatát
és módosítását követeli meg.
Az
intézményesített művészetoktatás jelenleg az egyetlen minőségi köznevelési
intézményszolgáltatás, ami az újonnan megjelent értelmiségi réteg igényeit is kiszolgálja,
a klasszikus (elismerten magas értékfaktorú) és a korszerű ismereteket egyaránt
könnyedén elsajátíthatóvá teszi a játékos tanulás (hangszerjáték, népi játék,
színjáték, kreatív kézműves játék) segítségével. Ennek oka, hogy míg az egyéb
területeken tevékenykedő pedagógusok esetében nem központi szükséglet és
követelmény a széleskörű kompetenciakifejlesztés, addig a művésztanárok – a kiterjedt
intézményi, növendéki, valamint személyes szakmai és logisztikai tevékenységeik
miatt – nagyobb tudással, tapasztalattal, elhivatottsággal és tudatossággal
rendelkeznek.
Ennek tudatában a felsőoktatási intézmények - a megnövekedett
igényű minőségi és specifikus továbbképzések segítségével - a digitális
tananyag- és taneszköz-korszerűség fokozott előtérbe helyezésével - széleskörű
ismeretanyag átadásának kompetenciájával rendelkező – kiemelt motivációs és
inspirációs hatást, valamint hatékonyságot kifejtő pedagógusokat képezhetnek.
A fokozott
marketingmenedzseléssel rendelkező művészeti nevelésben elindult új folyamatok
néhány éven belül a közismereti tanulmányokban is éreztetik hatásukat, hiszen
pl.: az egyéni zeneóra komplex fejlesztési hatékonyságának és hosszútávú jótékony
hatásainak megkérdőjelezhetetlenek mivolta miatt – de nem kötelező használati
jellege és térítési díjfizetési kötelezettség ellenére - kiemelt igénnyel
működő és széleskörűen népszerű és elismert szolgáltatása a művészeti iskolának.
Az intézmények
korszerű didaktikai forrásainak stabilizálásához a jövőben szükség van a
hatékony és szükséges hagyományok stabilizálására, a tevékenységek és
szolgáltatások szelektálására és optimalizálására, az infrastruktúra
fenntartására és lehetőség szerinti fejlesztésére, valamint a társadalmi
szerepvállalás – az intézmény valódi üzenetének – tudatos meghatározására és széleskörű
népszerűsítő kommunikálására az oktató- fejlesztő-nevelő intézmény szolgáltatásainak
felhasználói és ismerősi információs körében egyaránt.
A mára kialakult helyzetre a legjellemzőbb a pedagógusi korlátok
és határok rögzítése és tudatosítása, így biztosított a színvonalas
munkavégzés, de nem teljesedhet ki egyénileg egyetlen pedagógus sem, hiszen a
látens és a jövőbeli igényeknek nem tud megfelelni – a közös érdekek
biztonságos és korlátozott kiszolgálása miatt – csak mérsékelt formában
használhatja kompetenciáit és kimagasló, vagy rejtett készségeit, az intézmény
szükségleteihez és hiányosságaihoz igazodva.
Az egyéni
sajátosságok és értékfaktorok maximális kihasználása és jótékony-hatékony
beépítése a pedagógiai folyamatokba azon intézmények közeljövőbeli feladata,
amelyek már rendelkeznek egy – a művészeti iskoláéhoz hasonló - tematikusan,
időrendben, tantárgyakra és további feladatokra kidolgozott metodikus és
didaktikus licenc-szel, amely segítségével a különböző tanári kompetenciákból,
képesítésekből és személyiségekből adódó szabályozatlanság és
színvonalkülönbségek szabályozhatóvá és – digitális adminisztrációval -
rögzítetté válnak.
Domokos
János Antal
Trombitaművész-tanár,
Karmester, Zeneszerző, Szövegíró,
a
Művészi Zene Kör tehetséggondozó szervezet vezetője
Debrecen, 2015. Április
22.
