84.Ünnepi könyvhét Sajtótájékoztató
JAZZ FIVE zenekarunk
köszönthette a Frei kávézóban a 84. Ünnepi könyvhét hétfőjén összegyűlt
szervezőket, írókat, költőket, közönséget és a média képviselőit. A Fórum első
emeletén megtalálható Libri könyvesbolt méltó és színvonalas környezetet
biztosított a rangos esemény megnyitójának. A sajtótájékoztató nyitó beszédét
művészi értékű improvizációkkal gazdagíthattuk ismét, ahol legújabb műsorunk kellemes
latin slágerei hangzottak el. A szervezők beszédei után lehetőség nyílt a privát
interjúk elkészítésére, mialatt ismét az aláfestő muzsikáé volt a szó.
Ez azért volt a zenekar
számára is különleges alkalom, hiszen nagyobb közönségrétegekbe is eljuthatott
a mondanivalónk a sajtókiadványokon keresztül.
Művészetünk a jazz zene szélesebb közönségrétegek
számára is közkedveltté tételének szolgálatára tettük fel, hiszen ez a műfaj engedi
legjobban az emberi elmét és zenei fantáziát határtalanul szabadjára, azon
felül, hogy hangszer-technikailag is megfelelő kondíciókat biztosít a játékos
számára.
Amikor megszereztük a
diplomáinkat, a legjobbak akartunk lenni, aztán idővel rájöttünk, hogy nem elég
a legjobbnak lenni, hanem a sokoldalúság mellett át is kell tudni adni az
üzenetünket, be is kell tudni mutatni a lelki történéseinket a közönség számára,
azon felül, hogy előadóművészként törekedünk mindig a legjobb formánkat
biztosítani, mindig a mosolygós arcunkat mutatni.
Egy híres dalt el tud játszani több ezer zenész, egy
nehéz darabot el tud játszani több ezer művész, de mindig a pillanat határozza
meg az előadás hangulatát, amit csak az igazán lelkükből játszó és mindig
fejlődni képes és akaró művészek tudnak sikeresen, mindenki számára érthetően,
egyszerűen bemutatni, előadni.
JAZZ FIVE - Fotó: Derencsényi István (Hajdú Bihari Napló)
JAZZ FIVE - Fotók: Veres Hajni (Vagy.hu)
84.Ünnepi könyvhét Megnyitó
Sajnos a megnyitó napjára teljesen
bizonytalanná vált a JAZZ FIVE koncerthelyszín és időpont, az időjárás
viszontagságai miatt, így a helyszín és az időpont is egyszerre megváltozott.
A közönség részéről is nagyfokú rugalmasságot
tapasztalhattunk, hiszen a kétórás kezdéseltolódás sem okozott különösebb
problémát senkinek. Sokan még örültek is az új élményeknek, hiszen az öt
vonal-rendszer dallamvilágából érkező kottaforgató zenész és zenekedvelő
barátainknak viszonylag ritkán jut alkalma ennyi színes és érdekes, minden
korosztály igényeit kielégítő könyvóceánban megmártózni.
A mai internet-orientált világban egyre nagyobb
szükség van a hasonló rendezvények közösségépítő erejére, hiszen a 21.
Században elindult digitalizálódás a hangos könyveken át a könyv file-okon
keresztül mára a kottakiadás piacát is erőteljesen lecsökkentette.
A külföldről beáramló gyenge
tartalommal kiadott digitális kották nem lehetnek megfelelő szellemi táplálékai
a felnövekvő generációknak, hiszen még kulturális identitásban sem közelíti meg
a világhírű magyar zenei örökségünk tápláló anyagait. A globalizáció
természetes velejárója volt, hogy elveszítettük a művészi megkülönböztetést és a
kultúránkkal együtt, csak beleolvadó, nem különb, nem kiválóbb, nem kitűnőbb
formákban fogalmazhatjuk csak meg művészi mondanivalónkat és pedagógiai
módszereinket. A kérdés nem az már, hogy hová lett Kodály és Bartók országa,
hanem hogy hová lett a mi országunk?
A másik kérdés az,
hogy van-e idő olvasni napjaink rohanó világában? Domokos - Rohanó világ
Természetesen az igazán fontos dolgokra mindig jut időnk, kérdés, hogy kinek mi a fontos: megnézni a délutáni sorozatát, vagy éjszakába nyúlóan végignézni a történelmi, vagy társadalmi dokumentumfilmet – elolvasni egy ponyvaregényt, átlapozni egy képekkel teli bulvárlapot, vagy csemegézni egy verseskötetből, elkezdeni egy izgalmas regényt, amit aztán letenni nem lehet…?
De a legfontosabb kérdés az, hogy van- igény
nyomtatott könyv- és kottakiadásra?
A szentimentális válasz mindenképpen az, hogy igen,
hiszen a kézzelfogható nyomtatvány örökéletű, bárhová magunkkal vihetjük, és
bárhol elolvashatjuk az illatos lapjait. Sajnos a saját életünkben
tapasztaljuk, hogy az emberek nem költenek kultúrára, ha már a kenyérre sem
marad elég… Az idősebb zenész-, művész- és tanártársaink többsége igen nehezen
dolgozza fel az átalakult, média-centrikus világunk megváltozott feltételeinek megfelelési
kényszer-szükségét.
Csak remélni tudjuk, hogy nemzeti,
kulturális és művészi örökségünk fogékony és ingeréhes nemzedékeknek adhatjuk
át úgy, ahogy mi is kaptuk évtizedekkel ezelőtt.
A folyton emlegetett történelmi időkben sokkal
nagyobb igény mutatkozott a könyvolvasásra. Az illatos könyvlapok között még értelemmel
átitatott mögöttes tartalom is megmutatkozhatott annak ellenére, hogy sokak
állítása szerint a mennyiség ezekben az időkben a minőség rovására ment. Mára
eltűnőben van a hiteles forrású tartalmas szellemi táplálék az internet
visszakövethetetlen, szellemi energiánkat elszívó feketelyukai miatt.
Ezek a tartalmilag üres terek pillanatnyi gyors és
olcsó megoldást kínálnak mindannyiunk és gyermekeink számára, hiszen nem kell
sokat olvasni, mert színesek, teletűzdelve képekkel butítják le elménk, beszűkítve
a csodálatos és határtalan emberi fantáziánk határait, elkoptatva és
leredukálva gyönyörű nemzeti szókincsünk elemeit az igénytelen és gyors,
lehetőleg minden szót lerövidítve előadó vegetatív közlési szintre.
Ezzel szemben egy megfelelő mentális szinten megírt
könyv egyetlen sora is életünk végéig a fejünkben motoszkálhat, rögzülve az
idegrendszerünkbe, befészkelve magát a tekervényes idegpályákra, ahol
időről-időre kicsit megváltozik bennünk, kicsit többet mondó lesz az üzenete. Ezt
a metamorfózist csak az élheti meg igazán, aki mélyen és méltó alázattal éli meg
mindennapjait, hiszen semmilyen kultúrának nem lehet célja csepegtetni a
szellemi táplálékot, ha zúdíthatja is! Nem tehetjük meg gyermekeinkkel és magunkkal
szemben sem azt, hogy engedjük, újra megéhezzünk, más szórakoztató platformokon,
közös fórumokon keresve a szellemi éhségünket pillanatnyilag kielégítőnek
látszó, hiánypótló tápláló anyagokat.
Domokos - Csajos dal
Nem kérdőjelezhetjük meg a fesztiválszerű kulturális rendezvények
életképességét, hiszen a debreceni 84. Ünnepi könyvhétnek köszönhetően a
közember és a kulturális elit is kielégíthette irodalmi éhségét. A sok ismerős
arc és élmény mellett a közös gondolatok is egy nagy virtuális kötetbe fonódtak
össze. A nyomtatott irodalmat támogató magatartásunkkal példát mutathatunk a
felnövekvő generációknak is, hogy mi is az igazán fontos, mi az igazán értékes
a sok káros, romboló kulturális hatással szemben. A legfontosabb az, hogy gyermekeinknek
legyen sok jó és legalább egy katartikus élményük, azért, hogy a sok tartalom
nélküli olcsó, tucat, konzerv, előre gyártott sémákra épülő könyv, kotta, zene,
zenekar, társaság, műsor és program közül ki tudják választani azt a pár „inkább
jót”!
Domokos - Vár az út
Trombitaművész-tanár,
Fúvószenekari karmester,
Zeneszerző, Szövegíró